Tanulmány a “chemo brain”-ről, az onkoterápiákat követő kognitív működési zavarról

Az emlőrákkal és egyéb daganatos betegséggel küzdők onkoterápiája után fellépő kognitív zavar (“chemobrain”) jól ismert, valós mellékhatás, melyet elsősorban a memória és a koncentráció zavarai jellemeznek.
Erről a fontos témáról írt áttekintést Nagykálnai Tamás és Landherr László, az Uzsoki utcai Kórház Onkoradilológiai központjának két, vezető onkológusa a Magyar Onkológia legújabb számában (61:349-351, 2017)
http://huon.hu/2017/61/4/0349/0349a.pdf

A tanulmány nagyon sok adatot tartalmaz, csak a legfontosabbakra térek ki. E téma szisztematikus kutatása kb. két évtizede kezdődött el.
Már 2005-ben Jansen és mtsai 16 vizsgálatot elemeztek, ebből 9-ben a vizsgált személyek emlőrákkal küzdő betegek voltak. Az onkoterápiával kezelt betegeknél a végrehajtó funkciók, az információk feldolgozásának sebessége, a verbális emlékezet, valamint a vizuális emlékezet szignifikáns gyengülése volt észlelhető.

A kanadai Stewart és munkacsoportja 300 fölötti emlőrákos beteg adatait tartalmazó 7 tanulmány kiértékelése során: nyolc különféle kognitív jellemzőt vizsgálva minden jellemző enyhe vagy mérsékelt gyengülése volt megfigyelhető a kemoterápiával kezelt betegeknél. A legnagyobb zavarok a nyelvhasználatban és a rövid távú memóriában jelentkeztek. Megállapították, hogy az adjuváns kemoterápiával kezelt emlőrákos betegeknél a kognitív funkciók enyhe, de nem következmények nélküli gyengülése következik be.

Jim és munkatársai megállapították, hogy emlőrákbana kemoterápia mind a 17 vizsgálatban rontotta a verbális képességeket a nem daganatos betegekhez képest, és szignifikánsan romlott a vizuális információk megtartásának képessége,, bár az eltérések csekélyek voltak. Nem változott a figyelem, az információfeldolgozás, a motoros beszéd,a verbális memória, de a vizuális memória sem. Tehát legalább 6 hónappal az emlőrákos kemoterápia után csekély, a vizuálisés vizuospaciális képességek romlása következik be, viszont az egyéb kognitív képességek nagyjából változatlanok maradtak.

Még két kutatást ismertetek. Selamat és mtsai 2014-ben leírták, hogy az USA-ban az 1960-as évektől 2011-ig 63%-ról 90%-ra emelkedett az emlőrákot túlélő betegek aránya, tehát egyre több betegen figyelhetők meg az onkológiai kezelések által okozott későimellékhatások, többek között a chemobrain (6). Selamat tanulmányában kiemelte azt is, hogy az etiológia ismeretlen, bár a magas dózisú kemoterápia toxicitása indokolná a kórképet.

Egy másik 2014-es áttekintésben Moore és mtsai szerint a probléma méretére jellemző, hogy pl. az USA-ban 14,5 millió, daganatos betegségen átesett, gyógyult ember él, akiknél a „szokásos” fáradtságon, jellembeli változásokon, perifériás neuropátiás fájdalmakon kívül a chemobrain is életminőségi zavarokat okoz. A tanulmány szerint a kemoterápián kívüli tényezőket is figyelembe kell venni: pl. már magában az emlőműtét is kb. 20%-ban, míg vastagbéltumorban a hasműtét 37%-ban is kognitív zavarokat okozhat, ami hererák műtétje után – még a kemoterápia megkezdése előtt – akár 40%-ot is elérhet. Maga az anesztézia is szerepet játszhat a probléma kialakulásában, különösen a kardiovaszkulárisan érintett, idősebb betegeken, valamint sok műtét utáni komplikáció
esetén. A műtét utáni kognitív zavar leginkább a gyulladásos és immunválasz következménye, de szerepet kap a szorongás és a depresszió is. Egyes endokrin faktorok szintén befolyásolhatják a neuropszichológiai próbákra adott objektív válaszokat.

Az okok keresése folyamán, “hipotetikusan rendszeresen felmerülnek a vaszkuláris sérülés, az oxidatív károsodás, a gyulladás, a neuronokra kifejtett közvetlen hatás, az autoimmun hatások, a kemoterápia okozta anémia, valamint az apolipoprotein Eε4 (APOEε4) mechanizmusok, de okolhatók az alacsony hormonszintek, illetve az onkológiai endokrin kezelések is (tamoxifen, aromatázgátlók).
Ráadásul a rák diagnózisával való találkozás már önmagában is megrázó tényező, de később szerepet kaphata fáradtság, az álmatlanság, a fájdalom, a depresszió is.”

” mit lehet chemobrain esetén tenni (15)? Elég kevés beavatkozást kíséreltek meg eddig, de a betegek felvilágosítása, kognitív viselkedési terápiák, tréningek, fizikai gyakorlatok csökkenthetik a zavarokat. Egyes pszichostimulánsok (modafinil, metilfenidát), a ginkgo biloba, az eritropoetin próbálkozások nem sok sikerrel jártak. Megállapítható, hogy egyelőre nem ismeretes a kemoterápiával összefüggő kognitív működési zavarok standard kezelési módszere.”

Véleményem szerint a speciális onkopszichológiai és pszichoszociális rehabilitációs ismeretekkel rendelkező pszichológusok és a pszichiáterek nagyon sokat tudnának tenni a kezelés alatt álló, vagy az onkoterápiák befejezése után lévő, ide vonatkozó tünetekkel birkózó emberekért az adekvát onkopszichológiai és vagy neuropszichológiai vizsgálatok elvégzésével. A továbblépéshez (pszichoszociális rehabilitáció) objektív adatokra is szükség van! Ennek a feltételeit minél előbb meg kell teremteni az onkológiai centrumokban, onkológiai osztályokon és onkológiai gondozókban – mindenhol az országban!

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.