A saját betegségről kialakított gondolkodási és érzelmi sémák hatása az onkológiai betegek pszichoszociális életminőségére

Egy kiváló tanulmányra figyeltem fel, melynek szerzői kutatásaik alapján arra hívják fel a figyelmet, hogy a kialakult betegség és lehetséges kezelésének megértése a korábbi tapasztalatok alapján, azzal összhangban is történik, és ez az egyéni vélekedés nagymértékben irányítja az aktuális információk feldolgozását. Mindezeknek döntő szerepe van a későbbi reakciók meghatározásában, vagyis alapvetően befolyásolják a betegséggel kapcsolatos viselkedés egész folyamatát. Az egyéni vélekedések, vélemények (betegségreprezentációk) segíthetik, de gátolhatják is a betegség megértését és a megküzdési folyamatot.

Széll Klaudia és Gy. Kiss Enikő (Pécsi Tudományegyetem BTK, Pszichológiai Intézet) kutatása és annak elemzése alapján felvethető, hogy betegek – elkerülhetetlenül, tudatosan, vagy tudattalanul – egyéni betegségreprezentációkat alkotnak, amelyek különbözhenek mind az általános laikus, mind a tudományos, orvosi meghatározásoktól. Ez az egyéni vélekedés lesz az, ami azután a betegséghez való (egymással kölcsönhatásban lévő érzelmi és viselkedéses) alkalmazkodást befolyásolja. Tehát azt, hogy az adott személy mennyire lesz tudatos és aktív közreműködője a saját kezelésének, hogyan észleli tüneteit, hogyan lesz képes e komplex és hosszantartó helyzet kihívásaihoz alkalmazkodni és a feladatokkal megküzdeni.

A pécsi kutatók vizsgálatában harminc, korábban daganatos betegséggel – vastag-, illetve végbéldaganattal – kezelt beteg vett részt. Demográfiai adatlapot, az életminőségük mérésére szolgáló kérdőívet alkalmaztak és mérték a depresszióra utaló tüneteket is, valamint a betegség értelmi reprezentációjával kapcsolatos belső képet is vizsgálták.

Az eredményeket összesítve tudatják, hogy a sztómaviselés hatással van a depressziós tünetek és az észlelt rosszabb életminőség megjelenésére. A sztómával élő betegeknél leginkább a tehetetlenség érzése (mely idővel fokozódik), a gyógyíthatatlanság gondolata, valamint a betegség gondolata keltette negatív érzések azok, amelyek növelik a depresszió kialakulásának és fennmaradásának kockázatát és ezzel együtt az életminőség rosszabb megítélését. A sztómával élő daganatos betegek életében bekövetkező változások – úgy tűnik – olyan mértékűek, amelyhez nehéz az önerőből történő alkalmazkodás. A kutatás eredményei alátámasztják, hogy az orvosi kezelés mellett az életminőség jobb megélésében rendkívül fontos a betegek pszichés rehabilitációs és társas támogatottságának a szerepe a teljes betegségfolyamat alatt.

A teljes tanulmány elérhető itt: A
https://www.researchgate.net/publication/260192185_A_betegsegreprezentacio_es_eletminoseg_kapcsolatanak_vizsgalata_sztomaval_elok_koreben

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.