Az emlődaganattal küzdő betegek saját betegségükkel kapcsolatos nézeteinek befolyásoló hatásai, különös tekintettel a negatív érzelmek egészségkárosító hatásaira

A Magyar Onkológia legújabb számában Kovács Zsuzsa, Rigó Adrien, Szabó Éva és munkatársaik a modern onkológia egyik fontos kérdésével foglalkoznak, a pszichoszociális életminőséggel, ezen belül a negatív érzelmi állapotok és a betegséggel kapcsolatos nézetek előrejelező szerepével.
Kutatásukban az Országos Onkológiai Intézet Radiológiai Diagnosztikai Osztályán 221 rosszindulatú, áttét nélküli emlődaganat miatt kezelés alatt álló betegeket vizsgáltak kérdőívekkel.
A mérőeszközök: Beck Depresszió Kérdőív rövidített változata, Életminőség Kérdőív, Spielberger-féle Vonásszorongás Kérdőív STAI-T, Betegségkogníció Kérdőív (IPQ-R).
Bizonyítást nyert, hogy mind a funkcionális, mind a tüneti életminőség szempontjából a betegségre és következményeire vonatkozó gondolkodásmódnak, nézeteknek és a mindezzel kapcsolatos negatív érzelmeknek (érzelmi distressz, depresszió, szorongás) kiemelt, előrejelző szerepe van. Az életminőség javítása szempontjából a negatív érzelmek kezelésének van meghatározó, valamint a nem megfelelő betegség-nézetek módosításának lehet fontos szerepe.
bővebben: Magy Onkol 61:343–348, 2017 http://huon.hu/2017/61/4/0343/0343a.pdf

In the modern oncology care the subject of quality of life has an emphasized importance. In our research we assessed aspects which may predict the quality of life. We hypothesized that after controlling the demographical and some medical factors, psychological distress and illness representations would have significant roles as predictors. The research has been carried out in Budapest at the Radiology Diagnostic Department of the National Institute of Oncology; participants were women (N=221) treated for malignant breast tumour (C50). The research tools included the Shortened Beck Depression Inventory, Quality of Life Questionnaire (EORTC QLQ-C30, QLQBR23), Spielberger’s State-Trait Anxiety Inventory (STAI-T), and the Revised Illness Perception Questionnaire (IPQ-R). In terms of functional (β=-0.705, p=0.000; β=0.493, p=0.003), and symptom quality of life (β=0.517, p=0.000) negative affectivity has an outstanding role as predictor. Among the illness representations, the functional quality of life is influenced by cognitions concerning the illness consequences (β=0.243, p=0.008) and by emotional representations (β=0.220, p=0.034). Cognitive representations influencing the symptom quality of life are serious consequences (β=0.240, p=0.016) and illness perception (β=0.212, p=0.011). In the improvement of quality of life, treating negative affectivity has determining and the modification of dysfunctional illness cognitions play important roles.
Kovács Z, Rigó A, Szabó É, Sebestyén Á, Fülöp E, Szabó C. Health-related quality of life from a new perspective – The role of illness representations in patients with breast cancer.
Magy Onkol 61:343–348, 2017 Keywords: breast cancer, predictors of quality of life, negativ

A tanulmányból kiemelem a negatív érzelmekről írottakat, hiszen ezen a területen nagy szerepet kaphat az önsegítés megvalósítása és a társas támogatottság elnyerése mind a hozzátartozói hálózatból, mind az egészségügyi környezettől.
Talán a legtöbbet vizsgált pszichoszociális tényező a negatív affektivitás, azaz az érzések, érzelmek, indulatok átélésére vonatkozó képesség, magatartás. Az érzelmi zavarok közül a depresszió és a szorongás a leggyakoribb, a betegek mintegy 20–50%-át érinti. Az érzelmi distressz (gyüjtőfogalom, pl. tehetetlenség, szomorúság, félelelem, pánik) önmagában is kifejezett életminőség-romlást indukál, daganatos betegséggel társulva mindez fokozódik. Montazeri egy nagy adatbázist, az 1974–2007 között publikált emlőrákos életminőség kutatásokat (477 tanulmány) összegezte. Az érzelmi distressz vonatkozásában kifejti: szinte valamennyi tanulmány összefüggést mutatott ki az életminőséggel. A depresszió és a szorongás elsősorban az életminőség általános (szubjektív) megítélésére van hatással, ugyanakkor befolyásolja az életminőség részterületeit is, mint a lelki egészség, érzelmi működésmód, a társas kapcsolatok, szexuális működés, a betegséghez kapcsolódó tünetek megélése. A megfelelő szintű érzelmi működés az életminőség előrejelzője, a kimerültség alacsony szintje független bejóslója a kiújulásmentességnek és az élethossz-növekedésnek. Azoknál a betegeknél, ahol az optimizmus a súlyos betegségteher ellenére is megmarad, mind testi, mind lelki területen kedvezőbb állapot alakul ki. A hatás nem egyirányú. A csökkent szintű életminőség visszacsatoló hatással van a hangulati állapotra. Az életminőség egyes alskálái, mint a kimerültség, csökkent fizikai és társas funkcionalitás, valamint a premorbid érzelmi zavarok előrjelzői a hosszú távú depressziónak.
Lazarus és Folkman a nyolcvanas években dolgozták ki a kognitív (megismerő) értékelő folyamatok elméletét, az elsődleges és másodlagos értékelés szerepét az emberi stresszválaszban: az érzelmi és viselkedéses reakciókat alapvetően befolyásolja az a folyamat, ahogyan a beteg a betegségét, a kórfolyamatot, a betegség lehetséges kimenetét értékeli. Vagyis, ha az egészséget veszélyeztető helyzet alakul ki, akkor a személy megkonstruálja az egyéni, kognitív és érzelmi elemeket is tartalmazó betegségképét, a betegség reprezentációját. A krónikus betegségekhez, így a daganatos megbetegedéshez való alkalmazkodásban is kiemelkedő szerepe van ezeknek az egészségi állapottal értékelő folyamatoknak. mintázatoknak.
A betegségreprezentációk megismerésre vonatkozó összetevői öt dimenzióban értelmezhetők: a betegség azonosítása (milyen „címkét” kapcsol a betegséghez, milyen tünetekkel fog együtt járni), időbeni lefutása (mennyi ideig fog tartani), okai (mi okozta a betegséget), következményei (milyen következményekkel jár együtt) és ellenőrzés (mennyire kontrollálható a betegség). Ez utóbbi két síkon mutatkozik: személyes kontroll, azaz a beteg mennyire képes aktívan befolyásolni, alakítani a kórlefolyást, és a kezelési kontroll, hogy a beteg milyen hatékonyságot tulajdonít a kezelésnek. Újabban az érzelmi reprezentáció dimenziót is vizsgálják, vagyis, hogy a beteg hogyan értékeli, milyen hatással lesz a kórlefolyás az érzelmi világára, működésére. A betegségreprezentációk fogalomkörét daganatos témában ez idáig csak kevesebb számú publikáció tárgyalja. Rozema szoros összefüggést talált az emlőrákkal kapcsolatos értelmi tudás és az életminőség között. Azok a betegek, akik állapotukat és a tüneteket súlyosnak és hosszan tartónak gondolták, nem érezték, hogy kontrollt gyakorolhatnak a lefolyásra – azok mind az értelmi, mind a fizikai egészségüket/életminőségüket rosszabbnak ítélték. Leventhal önszabályozási koncepciója a kórlefolyáshoz történő alkalmazkodásban az értékelési folyamatok közül a fenyegetettség kérdését tartja döntő jelentőségűnek. Daganatos betegeknél különösen nehéz helyzetet jelent az alapvető életcélok fenyegetettségének a megélése. Ebben a folyamatban nagy szerepe van a rákkal kapcsolatos társadalmi attitűdöknek, hiedelmeknek is. A rákkal kapcsolatos ismeretek ma még mindíg széles körben a halálos fenyegetettséggel társulnak.

A megbeszélésben a szerzők igazolták a negatív érzelmek egészségkárosító, az életminőséget hátrányosan befolyásoló szerepét. A megemelkedett depresszió és szorongás rontja a betegek életminőségének szubjektív megítélését: mindenekelőtt a tünetek súlyosságának megélését, valamint a napi működést. Az érzelmileg lehangolt, reményvesztett állapot, a folyamatos aggódás, nyugtalanság következményeként a betegek a kórfolyamathoz kapcsolódó tüneteket súlyosabbnak, kevésbé kezelhetőnek élik át. A reményvesztett, depressziós érzelmi állapot mielőbbi feltárása, az érzelmi distressz csökkentése, a betegek kedélyállapotának javítása kulcsjelentőségű. Nemcsak az önmagában is fontos szenvedésnyomás miatt, de alapvetően befolyásolja a tünetek megélését, a betegek életminőségét, a kivizsgálásban, kezelésben való együttműködését. Ha ez nem történik meg, csökken a megküzdési potenciál, romlik az intellektuális színvonal, az alkalmazkodás szintje, sérülnek az emberi kapcsolatok. A lelki kezelés a kedvezőtlen belső elválasztású mirigyek működésével kapcsolatos és immunhatások (a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely diszregulációja, csökkent immunmoduláció, gyengült apoptózis stb.) miatt is kiemelkedően fontos, áttételesen hozzájárul a daganatos betegség progressziójának megfékezéséhez. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy nem csak a klinikai szintű depresszió és szorongásos zavar ellátása alapvető, hanem a nem észlelhető, korai szakaszban lévő, ún. szubklinikai csoport szűrése és kezelése is kiemelt fontossággal bír. A károsító hatások, még ha csökkentetten is, de ebben a csoportban is jelen vannak, ugyanakkor ezek a betegek rendszerint kívül rekednek az ellátórendszeren. A betegségkogníciók vonatkozásában is más kutatásokkal egybehangzó eredményeket kaptunk. Az érzelemszabályozás mellett fontos feladat a betegséggel kapcsolatos, rossz működéshez járuló hiedelmek, gondolati sémák megváltoztatása, áthangolása is. Annak megítélése, hogy a daganatos megbetegedés, a kórlefolyás milyen következményekkel jár a beteg életére, befolyásolja a funkcionalitást a napi életvezetés különböző területein (testi, érzelmi, szerep, kognitív, társas kapcsolatok). Hasonlóan a tünetek vonatkozásában is: a kedvezőtlennek hitt kimenetel esetén a betegek a tüneteket rosszabbul, súlyosabbnak élik meg. A rosszul működő értelmi sémák feltárása, a betegséggel, a jövővel kapcsolatos hiedelmek újraértelmezése segítheti az adaptív viselkedési formák előtérbe kerülését, a megküzdést, ami visszacsatoló hatással csökkenti a szorongást, depressziót, és javíthatja a pszichoszociális életminőséget. Vizsgálati eredményeink alapján javasoljuk az érzelmi distressz rendszeres, rutinszerű szűrését a daganatos betegek körében. A validált önkitöltő kérdőívek, pl. a Beck Depresszió Kérdőív rövidített változata, Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív használatával egyszerű, gyors és megbízható adatokat kaphatunk a beteg lelki állapotáról. Mind a negatív érzelmek kezelésében, mind a rossz működést okozó gondolkodásbeli sémák, betegségreprezentációk korrekciójában kiemelt szerepe van az egyéni és csoportos pszichoterápiáknak, pszichoszociális intervencióknak. A negatív affektivitás kezelésében a szakirodalmi adatok szerint is jótékony hatás érhető el a betegekhez illesztett mozgásprogramokkal, jógagyakorlatokkal, vagy a Magyarországon is hozzáférhető MBSR (Mindfulness Based Stress Reduction, Éber figyelmen alapuló stresszcsökkentés) módszerrel. Hatásukra kifejezett életminőség javulás érhető el, alacsony anyagi ráfordítás mellett.

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.