Dr. A. Kiss: Kommunikációs tréning az onkológia területén: helyzetjelentés

Dr. A. Kiss: Communication skills training in oncology: a position paper. Annals of Oncology, 1999

Kulcs-szavak: rossz hír, kommunikációs készség, onkológia, betegtájékoztatás

A rosszindulatú daganatos betegek és hozzátartozóik szükségletei

A betegek és hozzátartozóik az onkológusokat és a nővéreket nemcsak egészségügyi és technikai szakértőknek tekintik, hanem olyan szakembereknek, akik velük is képesek a helyzetnek megfelelően kommunikálni.

A legtöbb beteg pontos tájékoztatást kíván diagnózisáról, betegsége várható kimeneteléről, a kezelésekről, a mellékhatásokról, az életminőségről – mindezeket az igényeket a szakemberek nem mindig teljesítik.

A betegek értékelik, ha az egészségügyi szakemberek a tájékoztatást empátiával teszik, és aggodalmaikat is tekintetbe veszik. A nehéz helyzetben lévő betegek onkológusaiktól várják el leginkább az érzelmi támogatást (kiemelés tőlem – ford.).

Tapasztalati tények

Az orvosok, ezen belül az onkológusok korlátozott kommunikációs képességei ismertek, dokumentáltak. A megfigyelések szerint pusztán az időmúlása és a tapasztalat kevéssé befolyásolja a kommunikációs készségek fejlődését.

A hatékony készség tréning

A hatékony kommunikáció tanítható, s ha ez a tanítás (tréning) megfelelő módon történik, akkor a kedvező hatások fentmaradnak. Az ilyen tréningek hatékonyságát már leírták az orvosoknál, ezen belül az onkológusoknál és az onkológiai szaknővéreknél is. A sikerhez szükség van elméleti ismeretek (pl. alapismeretek oktatása), és tapasztalatok (pl. eset-ismertetések megbeszélése) átadására, magatartásterápiás (pl. szerepjátszás gyakorlása)-, és támogató technikák (pl. feszültséget okozó tényezők felismerése) tréningjére. Ismétlő foglalkozások is szükségesek ahhoz, hogy a kommunikációs készségben kialakult kedvező Változás hosszantartó maradjon.

Az onkológusok és az onkológiai szaknővérek igényei

A legtöbb onkológiai szakember alapvető jelentőségének tartja napi munkájában a kommunikációs készséget. Jóllehet, sokan kétkedőek azzal kapcsolatban, hogy lehet- e a kommunikációs készséget hatékonyan fejleszteni. Sokan egyet értenek abban, hogy ezek a készségek személyiség-függők és veleszületett tehetséget feltételeznek, éppen ezért nem fejleszthetők, míg mások azt gondolják, hogy az idő és a gyakorlás meghozza a fejlődést ezen a téren.

A legtöbb szakember nem részesül szervezett kommunikációs tréningben. Ellentétben a tréninget illető kétkedéssel, a legtöbb onkológus azt gondolja, hogy stresszes állapotaiknak, munkájukkal való elégedetlenségeiknek és lelki kiégésüknek egyik legfőbb oka a megfelelő klinikai készség-fejlesztés hiánya.

Javaslatok

  1. A jövendő orvosok és nővérek (hozzátehetjük: asszisztensek, gyógytornászok, osztályos fiúk – ford.) képzésében szerepelnie kell az alapvető kommunikációs készséget, fejlesztő tréningeknek.
  2. Az onkológusoknak és az onkológiai szaknővéreknek (és az előbb említett szakembereknek) speciális kommunikációs tréningben is részesülniük kell szakmai képzésük során. A sajátos tréning céljai közé kell, hogy tartozzon a betegekkel történő kommunikáció, illetve a szakemberek közötti hatékony véleménycsere fejlesztése.
  3. Az oktatóknak folyamatosan törekedniük kell a fejlesztés hatásfokának ellenőrzésére, megfelelőminőségének biztosítására.
  4. A gondozás pszichoszociális összetevőjének fejlesztése nem korlátozódhat a kommunikációs készség fejlesztésére. Ennél többre van szükség! A betegek és családtagjaik pszichoszociális tüneteit felismerni, és szükség esetén kezelni kell. Az onkológia pszichoszociális vonatkozásainak kiterjesztése azt is jelenti, hogy tekintetbe vesszük az érzelmi egyensúly jelentőségét és a gondozók lelki egészségét is.
  5. A Nemzeti Rák Ligák alapvető törekvése, hogy a betegek a napi onkológiai ellátás folyamán széles körű gondozásban részesüljenek. Ezen szervezetek lehetnek a kommunikációs tréning programok legfőbb támogatói, együttműködve az onkológusokkal és más szakemberekkel.

Nyitott kérdések

Jóllehet a klinikai készségek tréningjét hatékonynak tartják, jó néhány kérdés ez idáig megválaszolatlan, például:

  • melyik képzés a megfelelőbb: a “felülről” kezdett (pl. a vezető onkológusok képzése), vagy az “alulról” indított (fiatal szakemberek fejlesztése), annak érdekében, hogy legyőzzük a szakemberek kételkedését a tréning értelmét, hatékonyságát illetően?
  • mik az előnyei a hasonló képzettségű, illetve a különböző képzettségű szakemberek együttes tréningjének?
  • hogyan lehet beépíteni a képzésbe a belátáson alapuló módszereket, mint amilyen például a Bálint csoport (lsd. szómagyarázat)
  • milyen időtartamú képzés szükséges a kommunikációs készség változásának elősegítéséhez?
  • hány ismétlőcsoport-foglalkozás szükséges ahhoz, hogy a tréning hatásait fenntartsuk?
  • melyek a legjobb módszerek a készség-fejlesztő tréningek hatásainak vizsgálatára, illetve melyek azok a célok, amelyek elérése igazolja a képzés hatékonyságát?
Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.