Blog

Schein Gábor: Üdvözlet a kontinens belsejéből

Versek, üzenetek az onkológia világából. Köszönet érte.

Lövészárok

Mikor új beteg lép a kórterembe,
mindenki látja rajta, hol tart.
A kezdőknek még van hajuk
és szemöldökük. Rémültek. Nem értik,
miért juttatta őket ide a sors.
Aki másodszor, vagy harmadszor jön,
teljesen kopaszon, úgy rakja ki
a papucsát, a fogmosó poharát,
mintha hosszú utazásból tért volna
végre haza. Bízik vagy sem, elvégzi
a dolgát. Nem csinál ügyet a hányásból.
Abból sem, ha rossz leletet kap.
Aki több hónapja van itt, és átmeneti
javulás után romlanak eredményei,
növekszik a daganat a gyomrában,
vagy új tumort találtak a homloka mögött,
megmutatja, hol van, annak már
nincs ereje se félelemre, se bizakodásra.
Arra sem, hogy külön figyelmet követeljen
magának. A nővérek úgy bánnak vele,
ahogy egy régi és szeretett, de már
selejtezésre váró bútordarabbal szokás.
Ő kapja utoljára az infúziót, és nem
kérdezik meg, volt e széklete.

Külön test mindegyik. De mint
gémberedett lábú katonák a sáros
lövészárokban, egybetartoznak.

Kavics

Nektek, akik eljöttetek hozzám,
odaültetek az ágyam mellé,
vagy sétáltatok velem a kórház kertjében,
amíg el nem fáradtam, és szemetekben
óvatos félelemmel azt mondtátok,
legyek erős, szükség van rám,
és nektek, akiket elnémított a hír,
de gondoltatok rám,
a barátotokra,
és neked, Uram, akihez viszont én nem
tudtam régen szólni, szem elől
veszítettem menekülésed helyszíneit,
nektek mind tudnotok kell,
hogy a napok és az éjszakák sora,
melyet különféle kórtermekben
a lélegzet görcsei közt,
fájdalmakkal, kimerülten, összetörve,
a halál közelében töltöttem,
szép volt, szép volt, szép volt:
mintha egy elfelejtett templom
falához tapasztottam volna magam,
és fájdalmakkal, kimerülten, összetörve
elmerültem a láng nélküli fényben,
de ne kérdezzétek, mi volt ott,
semmi, amit most megmutathatnék nektek,
semmi, ami többet ér egy kavicsnál,
melyet egy tóba dobtok,
csak azt tudom, hogy miután fölkeltem,
és lassan visszatért az erőm,
hogy járjak a napok zajában,
még sokáig visszakívántam a betegséget,
féltem, hogy elveszítem ajándékait,
körülhatárolhatatlan hiány maradt utána.

In: Schein Gábor Üdvözlet a kontinens belsejéből. Jelenkor, 2017

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

A véletlen szerepe a tumoros folyamatok kialakulásában

A vitainditó közlemény: Tomasetti, Cristian, Lu Li, and Bert Vogelstein. “Stem cell divisions, somatic mutations, cancer etiology, and cancer prevention.” Science 355, no. 6331 (2017): 1330-1334.

Két évvel ezelőtti, nagy vihart kavart írásuk után Cristian Tomasetti matematikus és Bert Vogelstein, a Johns Hopkins University onkológusa újabb nagyszabású elemzésben vizsgálta a tumoros folyamatok kialakulásának okait. A Science című tudományos folyóiratban megjelent írás 69 ország populációjában elemezte különböző tumortípusok kialakulásának okait 432, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) által számon tartott tumorregiszter alapján.

Az elemzés tárgya volt mind a 17 olyan tumoros folyamat, amelyre vonatkozóan az IARC őssejtszintű adatbázist tart nyilván. A jelenlegi tudományos konszenzus alapján a rosszindulatú daganatok kialakulása olyan folyamatosan felhalmozódó génmutációk következménye, amelyek fokozni képesek az adott szövetet alkotó sejtek proliferációját. Ezen mutációkat okozhatják környezeti tényezők, illetve örökletes faktorok is.

Tomasetti és Vogelstein hipotézise alapján azonban egy harmadik, független tényező is hozzájárulhat a rák megjelenéséhez — mégpedig a DNS osztódása során megjelenő véletlenszerű hibák okozta mutációk, a random variancia hatása.

2015-ben végzett, az Egyesült Államokra korlátozódó kutatásuk során kimutatásra került, hogy az egyes szövettípusokban előforduló tumorok életciklus-kockázata összefügg az adott szöveteket alkotó egészséges őssejtek összes osztódásának átlagos számával. A jelenlegi, kutatás megerősíteni látszik ezt az eredményt, az összes vizsgált országban erős, statisztikailag szignifikáns összefüggést kimutatva a két vizsgált tényező között.

A Cancer Research UK által nyilvántartott epidemiológiai adatok és a genomanalízis módszertanának integrálásával a kutatók felvázolták az örökletes tényezők, a környezeti hatások valamint a random variancia által okozott génmutációk arányát 32 különböző tumortípusnál. Számításaik szerint az összes génmutáció 29%-a tudható be különböző, befolyásolható külső környezeti tényezőnek. Ezen arány azonban széles skálán változhat: a tüdő, a nyelőcső vagy a bőr malignus folyamatainál a környezeti hatás okozta mutációk aránya a 60%-ot is meghaladja, azonban a prosztata, a mell vagy az agytumoroknál a 15%-ot sem éri el. Örökletes okok csupán a mutációk 5%-ának a hátterében voltak fellelhetők, míg a mutációk 66%-a a random varianciának köszönhető.

A szerzőpáros korábbi írása meglehetősen felforgatta a szakmai közvéleményt, mivel számos szakértő szerint a véletlenszerűség hangsúlyozásával a rákmegelőzés fontossága ellen kampányoltak. Természetes hát, hogy a jelenlegi tanulmányt is kiemelt figyelem övezte a tudományos világban. A kritikusok felrótták, hogy a tanulmány nem foglalkozott azzal a felvetéssel, hogy a környezeti tényezők tumorképződésre gyakorolta hatása a mutációkon túl is megjelenhet.

Ross Prentice, a seattle-i Fred Hutchinson Rákkutató Központ biostatisztikusa kihangsúlyozta: számos tényezőtől függhet az, hogy a káros mutációk létre tudnak-e hozni invazív tumorokat: befolyásolhatja ezt többek között a szervezet inzulinszintje, a gyulladásos paraméterek milyensége, vagy akár az obezitás is. Mások vitatták a szerzők metodológiáját is. Richard Gilbertson, a Cambridge tumorbiológusa szerint a szerzők egy túlzottan leegyszerűsítő választ adtak egy nagyon komplex problémára. Két évvel ezelőtt a hangos bírálók közé tartozott Anne McTiernan, a Fred Hutchinson Rákkutató Központ epidemiológusa is, aki ezúttal is szkepticizmusának adott hangot. Szerinte köztudomású az öröklés és a környezeti hatások szerepe a tumorgenezisben, azonban a Tomasetti és Vogelstein által felhasznált adatok nem bizonyítják kellőképpen a véletlenszerűség kiemelt szerepét a mutációk kialakulásában.

Ám a szerzők eredményei méltatást is kaptak. Brian Druker, az Oregoni Egyetem Rákkutató Intézetének vezetője dicsérte, hogy Tomasettiék írása hiánypótló lehet számos jelenleg is ismert jelenség hátterének megértéséhez. Elmondta, hogy a tumoros betegek kezelése során gyakran felmerül a magyarázat keresése, annak megválaszolása, hogy ‘miért pont én’ — és az adatok azt mutatják, hogy sokszor nincs más magyarázat, csak a véletlenszerűség. Daniel Haber, a Massachusettsi Kórház Rákkutató Központjának igazgatója pedig felhívta a figyelmet arra, hogy megtévesztőek azok a viták, amelyek a mutációk okozóinak pontos megoszlásáról folynak: az igazán lényeges javaslat a korai diagnosztika fontosságának hangsúlyozása. Ebben a konklúzióban Vogelstein és Tomassetti is egyetért. A kutatás vezetői számos fórumon hangsúlyozták, hogy ugyan a random variancia mutációk kialakulásában játszott domináns szerepe alátámaszthatja a véletlen fontosságát a tumorgenezis folyamatában, azonban ez nem jelenti a prevencióra való törekvés haszontalanságát. Kiemelték hogy egy tumor kialakulásához számos mutáció egyidejű fennállására van szükség, amelyek egy része igenis kezelhető életmódváltással, testsúlykontrollal, valamint a dohányzásról való leszokással.

A véletlenszerűség tényezővé válása miatt azonban elengedhetetlen prioritásként kezelni a szekunder prevenció eszközeinek nagyfokú fejlesztését is, mivel számos tumortípus megfelelő kezelése csupán a kellően korai diagnosztizálás és a hatékony terápia kiválasztása útján érhető el. A szerzők bíznak abban, hogy a korai felismerés eszközeinek fejlesztése lehet tanulmányuk egyik fő eredménye, ezen célkitűzés fontosságát pedig a szakmában ritka módon egyértelmű szakértői konszenzus övezi.

Vitainditó közlemény: Tomasetti, Cristian, Lu Li, and Bert Vogelstein. “Stem cell divisions, somatic mutations, cancer etiology, and cancer prevention.” Science 355, no. 6331 (2017): 1330-1334.

Cseh Katalin dr.
eLitMed.hu
2017. 04. 24.

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Rákbeteg a családban – foglalkoztatottsági és anyagi nehézségek a családban

Segítségért kiáltanának a daganatos betegséggel küzdő, eleve nehezebb anyagi körülmények között élő emberek családtagjai itthon is, ha valóban lenne kinek.

Legújabban kanadai kutatók (Journal of Health Economics) foglalkoznak azzal, hogy milyen mértékben változik a jövedelem akkor, ha valaki komoly beteg lesz a családból. Kimondják: olyan esetekben, amikor egy családtag rákbetegség diagnózisával, kezelésével kell, hogy szembenézzen, ez egész családra anyagi problémák is várnak. Aktuálisan és távlatilag. Hiszen a beteg családtag általában nem tudja folytatni a munkáját, és a gondozó hozzátartozó csökkenti munkaterhelését azért, hogy segíteni tudjon a megküzdésben.

Mint onkológiai területen tapasztalatokkal rendelkező pszichológus, hozzátehetem, hogy a beteg családtag meggyógyulása esetén ragyogó érzés azt tudni, hogy segítséget kapott a beteg, akkor és ott, amikor erre szükség volt. Érzelmileg erősíti a családtagokat az összefogás, koherensebbé teszi a család működését. Ha meghal a rákbeteg, akkor a gyászolók súlyos veszteség érzését enyhíti, hogy mindent megtettek, amit meg lehetett tenni szerettükért, akkor, amikor lehetett. Sajnos ez a kérdés azért nem ilyen egyszerű, hiszen a diagnózis és kezelés miatt kialakuló érzelmi shock, a realitás érzék gyengülése, a tagadás, mint lelki védekezés, a lelki regresszió, stb. mind-mind befolyásolja a betegek és hozzátartozóik döntési képességét. Ezért is fontosak a professzionális és empatikus segítők e területen.

Bővebben: http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0167629616305720
https://www.sciencedaily.com/releases/2017/04/170424110710.htm

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Újra a rákbetegségek lehetséges lelki okairól

Lehet e lelki oka a rákbetegségeknek? Igen érdekes kutatási eredmény jelent meg a napokban Tomasz Witkowski blogjában a rák kialakulásában feltételezhetően szerepet játszó tényezőkről, nevezetesen a lelki okokról. A klinikai szakpszichológusok, onkopszichológusok, természetgyógyászok és pszeudopszichológusok is sokat foglalkoznak ezzel az elterjedt és népszerű, valójában stigmatizáló, a felelősséget a betegre vetítő mítosszal. Elterjedt, de kutatásokkal nem meggyőzően igazolt vélekedés, hogy a negatív gondolkodás, a pesszimizmus és a stressz megteremti a feltételeket, és hozzájárul a rák kialakulásához..

A Psycho-Oncology-ban négy koreai tudós meta-analizis útján próbált választ adni e kérdésre. A rákbetegek depressziójával foglalkozó tengernyi tanulmány közül csak 9 felelt meg a kutatási kritériumoknak! A metanalizis szerint nem volt kimutatható, hogy a klinikai depresszióban szenvedő embereknél gyakoribb a rákbetegség kockázata. Szeretném megemlíteni, hogy 10 évig dolgoztam a HIETE Nyéki úti pszichiátriai részlegén, főként depressziós betegeket kezelő osztályon. Magam tapasztaltam, hogy a depresszió miatt pszichiátriai kezelésben részesülőknél gyakorlatilag nem fordult elő rákbetegség kialakulása.

Számos más tanulmány meggyőzően kimutatta, hogy a negatív gondolkodás, pesszimizmus, a stressz és a rákbetegség kialakulása között nincs direkt összefüggés.

A tanulmány azzal zárul, hogy valójában nem vagyunk képesek befolyásolni a rákot okozó tényezők túlnyomó többségét, és vannak ma még olyanok is, amelyek ismeretlenek.

Klinikai onkológiai tapasztalataim alapján újra és újra megerősíthetem: a rákbetegek sokfélék, vannak közöttük inkább introvertáltak, vagy éppen extrovertáltak, magányosak, vagy rengeteg emberi kapcsolattal rendelkezők, éppen boldogok, vagy boldogtalanok, stb. Ami kicsit hasonlóvá teheti a rákbetegeket egy időre, az a diagnózisközlés utáni érzelmi-shock állapota és annak jellemzői: lehangoltság, életveszély érzés, elszemélytelenedés, vagy éppen pánik állapot.Ezúton is köszönöm azon a rákbetegek nyitottságát, akik ugyan nem kértek kezelésük idején pszichológiai segítséget, de sokat beszélgettek velem az osztályon, kérésemre.

Nem állom meg, hogy ne üzenjem ezen a csatornán keresztül is, hogy a szenvedélybetegségek jelenléte, az elhízás, a mozgásszegény életmód viszont bizonyítottan hozzájárul a rákbetegségek kialakulásához. Küzdjünk a megfelelő, kisgyermekkorban elkezdett, betegségeket megelőző prevencióért és az egészségtudatos életmód megvalósíthatásáért!

Bővebben:
New meta-analysis undermines the myth that negative emotions can cause cancer
http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/pon.4084/abstract

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Az elektronikus könyvtárban is olvasható már az Onkopszichológia a gyakorlatban c. tankönyvünk

Örömmel jelentem, hogy könnyen olvasható változatban itt a könyv: http://www.mek.oszk.hu/16600/16625/

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

A daganatos betegségek megelőzési lehetőségei a családban

A Rák ellen az emberért a holnapért társadalmi alapítvány február 1-én Életminőség Szimpóziumot szervezett volna “Komplex egészségfejlesztési program a daganat ellen, az egészségért!” címmel. Pár napja kaptam az értesítést, hogy technikai okok miatt a rendezvény elmarad, amit nagyon sajnálok. Értékes program lett volna. Közzé teszem a tervezett előadásom absztraktját:

A daganatos betegségek megelőzési lehetőségei a családban
dr. Riskó Ágnes klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, Országos Onkológiai Intézet

A rákbetegség hazánkban már népbetegség. Az onkológiai statisztikáink mindkét nemben és szinte minden betegség-lokalizációban Európa legrosszabb értékeit mutatják. A rákhalálozási adataink is drámaiak.
A betegségek megelőzése jelentős szempont már a fogantatás előtt, a várandóssági időszakban, a születés után, az egész emberi élet folyamán, a halál bekövetkeztéig.

A primer onkológiai prevenció fő célja a rákbetegségek kialakulásának komplex megelőzése. A prevencióban szerepet játszó pszichoszociális rizikó faktorok meghatározása, hatásainak azonosítása és uralása fontos és ígéretes célkitűzés. A főbb pszichoszociális rizikó tényezők: kockáztató életmód, az ún. rizikó magatartások, valamint a szükséges együttműködés buktatói a megelőzés folyamatában.

Az onkológiai megbetegedések megelőzésének főbb pszichoszociális nehézségei:
• A jólét és az egészség elérésének terén kialakult, rögzülő társadalmi egyenlőtlenségek bizonyítottan szerepet játszanak a daganatos betegségek keletkezésének gyakoriságában, emelkedésében, a vizsgálatokhoz, kezelésekhez, kontrollokhoz jutásban és a szükséges együttműködésben.
• A fokozottan veszélyeztettekre jellemző a szegénység, a toxikus/kedvezőtlen/traumatizáló környezeti, társadalmi/családi helyzet (pl. korai szeparáció a szülőktől, szenvedélybetegségek jelenléte, bármely abúzus elszenvedése), koragyermekkortól kezdve az alapvető egészségügyi és lélektani ismeretekkel kapcsolatos tájékozatlanság, az iskolázatlanság, a kisebbséghez tartozás, és a nyelv-használati, nyelvismereti nehézségek.

Új szemléletre, ennek alapján kibővített gyakorlatra van szükség az elsődleges megelőzés pszichoszociális területén!
Fő Jellemzői: testi-lelki, kapcsolati egészségtudatosság, pszichoszociális éberség. A pszichoszociális szemponttal kibővített új megelőzési gyakorlat főbb jellemzői: pszichiátriai/pszichológiai tünetek tudatos megelőzése, főként a terjedő szenvedélybetegségek megelőzése, korai diagnosztizálása és kezelése, a rák kockázat-csökkentési módjainak közismertté tevése, ezirányú aktivitásra szólítás a családi életben és azon túl.

Miért nem sikeresebb a rákbetegségek prevenciója napjainkban? Az onkológiai prevenció kiegészítése pszichoszociális tényezőkkel és gyakorlattal drámai, kedvező változásokat hozhat:

1. Tegyük mindenki esetében, mindenhol divattá az egészséges (de nem hipernormális) életmódot!
2. Tegyük ismertté mindenki számára az új prevenciós szemléletünket és segítsük beilleszteni a gyakorlatba: kapcsoljuk össze az onkológiai és pszichoszociális szempontú és tartalmú megelőzést, különös tekintettel az anyák, a szülők korai lehetőségeire az egészséges életmód komplex átadásában, oktatásában. Vezessük be az ún. „rizikóról szóló kommunikáció” fogalmát, tartalmát és gyakorlatát a teljes lakosság prevenciójának megvalósításaa érdekében!

Rákmegelőzési lehetőségek a családban

• A rákbetegségek hatékony, hosszú távú megelőzése már csecsemőkorban kezdődik: figyelem adás, a nemverbális és verbális kommunikáció folyamatos fejlesztése, különös tekintettel a reflektív anya/apa kapcsolatra és az “elég jó” korai kötődés lehetőségének megadására, a tisztálkodási/étkezési szokások megtanítására, a normális testsúly fenntartására, a teljes értelmi, érzelmi és kapcsolati élet fejlesztésére, a lelki problémák/tünetek, kockáztató magatartás megelőzésére, felismerésére, felelősségteljes kezelésére.
• A szülők és más hozzátartozók a mentalizációs folyamatok, és az általános tudás első forrásai, az egészségtudatos gondolkodás és a kívánt életmód elsajátításának bázisai, etalonjai és motivátorai.

Ne várjunk a tudatos cselekvéssel egy napot sem. Bármely szakaszában is tartunk életünknek, a változtatásokat érdemes elkezdenünk!

http://cancer-code-europe.iarc.fr/index.php/hu/12-mod

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Miért fontos beszélnünk a rákbetegségek megelőzési lehetőségeiről a mindennapi életünkben?

Közzéteszem azt a rövid előadásomat, amit egy dunántúli faluban tartottam a nyáron. Szemlélteti a hazai egészség megtartása iránti tudattalan attitűdöt, hogy a gondosan előkészített, (önkormányzat tagjai, óvoda, iskola pedagógusai, háziorvos, szülők közössége már előzetesen tudott róla) intenzíven meghirdetett előadásra a szervezőkön kívül egy érdeklődő jelent meg. Az érdeklődő édesanya számos kérdést is feltett, tehát ő jelen volt. De hol voltak a többiek? Nem kell hangsúlyoznom, hogy büntetéssel, ijesztgetéssel semmire sem fogunk jutni a betegségek prevenciója terén. Alulról építkező, az anyákat, a szülőket, nagyszülőket egyenrangú partnernek tekintő csapat kiépítése elkerülhetetlen. Ehhez alázatra, szívós munkára van szükségünk. Kezdjük el az igazi, tartós eredményez vezető prevenciót! Ime az előadás vázlata:

Miért fontos beszélnünk a rákbetegségek megelőzési lehetőségeiről a mindennapi életünkben?

• Mert a rosszindulatú daganatos betegségek nagyon gyakoriak a világon, még inkább Magyarországon (vastag-, végbélrák, tüdőrák „dobogós”)
• Mert az időben történő szűréssel, az esetleges diagnózis megállapításával és a mielőbbi korszerű kezelések alkalmazásával a rák ma már nem halálos kór. Sőt, egyre több ember hosszú időn keresztül, akár élete természetes végéig együtt élhet e betegséggel.
• A rákos esetek fele megelőzhető lenne egészséges életmóddal és bizonyos fertőzések megelőzésével (a Helicobacter baktérium gyomorrákot, a Hepatitis B és C virusok a májrák, a HPV a méhnyakrák kockázatát növeli)

Kedveljük meg az egészséges életmódot!

1. Ne szokjunk rá, vagy hagyjuk el a dohányzás bármilyen formáját
2. Csökkentsük az alkoholfogyasztást elfogadható mértékűre
3. Táplálkozzunk egészségesen, érjük el az egészséges testsúlyunkat
4. Az anyák a szoptatással csökkenthetik a rák kockázatát. A korai táplálási, gondozási helyzetben alakul ki az emberi kapcsolatok és kommunikáció alapja
5. Mozogjunk rendszeresen, napi 1 órát, a mozgás segít a krónikus stresszállapot megelőzésében/enyhítésében is, ami a hormonháztartáson keresztül gyengíti az immunrendszer funkcióit
6. Óvakodjunk a túlzott napozástól, a rákkeltő anyagoktól a környezetünkben
7. Gondoskodjunk a gyermekek részvételéről az oltási programokban (Hepatitis B, HPV)
8. Menjünk el a szervezett szűrővizsgálatokra (vastagbélrák, emlőrák, méhnyakrák)

Rákmegelőzési lehetőségek a családban

• A felnőttek a tudás forrásai és a tudatos életmód bázisai, egy életre bevésődő mintái
• A szülők, nagyszülők, majd a pedagógusok, egészségügyi szakemberek az egészségmegőrző és környezetbarát magatartás mintái, motiválói és mesterei
• A rákbetegségek megelőzése már a magzati korban is lehetséges, nyilvánvalóan a csecsemőkorban kezdődik: tisztálkodási szokások, normális testsúly, érzelmi élet fejlesztése, kommunikáció kibontakoztatása.alapvető test- testműködés – biológiai ismeretek elsajátítása, lelki problémák/tünetek, egészséget kockáztató magatartás megelőzése, felismerése, kezelése
• Egészségesen élni sok örömmel is jár!

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Rákbetegségek megelőzési lehetőségei a családban – induljunk Charles Handy gondolataival

Egy új sorozatot kezdek az onkopszichológiai oldalaimon (itt és a FB-on), mert segíteni szeretnék embertársaimnak abban, hogy a nemzetközi, és saját onkológiai és pszichoterápiás klinikai tapasztalataim alapján mit tehetünk a családjainkban a rákbetegségek megelőzéséért. Ha szemléletünket sikerül bővíteni új szempontokkal, akkor az évi újbetegek száma – ami 2014-es adatok alapján Magyarországon 90 ezer „eset” fölött van – akár 35-40%-al is csökkenthető lesz. Ne feledjük a Talmud tanítását: „Aki megment egy életet, egész világot ment meg.”

Miért a családban van a legtermészetesebb erő a rákbetegségek megelőzésének komplex nehézségeit illetően? Charles Handy A második görbe c. könyvében találtam bevilágító gondolatokat témánk szempontjából (13. A jövő iskolái. 164-170.o.)
„A tanulásra nem mindig vagy a legtöbb esetben nem az osztályteremben kerül sor. ….. Valamilyen szinten mindannyiunkban benne lakozik a tanár. …. A jezsuitáknak igazuk van, amikor azt hangoztatják, a születés utáni első hét év meghatározó életünk mintázatainak kialakulásában. A család kell, hogy legyen az első iskolánk. A kíváncsiság benne éri el a tetőpontját, és ez az a hely, ahol a kényszer nélküli tanulás napi szinten zajlik. ….A jellem is a családban alakul ki. A fiatalok ott tanulják meg – vagy kellene megtanulniuk – hogyan kell másokkal együttműködni, felelősséget vállalni, gyakorolni az önuralmat, és felismerni mások szükségleteit. …… hogy megtaláljuk a módját segíteni a szülőknek abban, hogy – az élet első iskolájának vezetőiként – teljesíteni tudják a feladatukat.”

Nemsokára jönnek a gyakorlati szempontok, cselekvési lehetőségek.

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Sikeresen túlélő rákbetegek pszichoszociális életminősége – Riskó Ágnes előadása

III. Test-Lélek Konferencia – Budapest, Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, 2016

A túlélés definíciója
A világon milliók bizonyulnak sikeres túlélőnek, az USA-ban 2024-re már 19 millióan lesznek. A túlélők interjúi alapján sok segítséget kaptak az onkoterápiák folyamán, pozitív változásokat tapasztaltak alapvető értékeikben. De az a véleményük, hogy az onkoterápia befejezése után az egészségügyiektől kevés információt és segítséget kapnak új életmódjuk megvalósításához.
Az új „normális” életvitel: alkalmazkodás a fizikai/testi és érzelmi/pszichológiai és a munkával kapcsolatos kihívásokhoz, megküzdés a visszaeséstől való félelemmel.
A kezelések lezárása után az ellenőrzés/gondozás összetevői: a túlélő tájékozódjon kezelőorvosától, milyen a kontroll/gondozási-terve („survivorship care plan”), kapjon útmutatást az egészséges életmódjával kapcsolatban is. Ugyanerre van szükség a pszichoszociális gondozásban is.
Az onkoterápiák késői, kontrollálható fizikai mellékhatásai: tájékozódjon, esetében milyen problémák, tünetek jelentkezhetnek hónapok, akár évek múlva (kardiológiai, tüdőgyógyászati, csontrendszeri, látással, hallással kapcsolatos eltérések, stb.).
Az emberi kapcsolatok kérdései: tájékozódjon azokról a lehetséges családi/kapcsolati problémákról, amelyek előfordulhatnak a kezelések lezárása után, beleértve a megküzdési módok ismereteit. (kommunikáció, elvárások, stb., pszichológus, pszichiáter, pár- és családterapeuta kompetenciái)
Pszichoszociális kérdések: diagnózis és kezelés mint potenciális érzelmi trauma, distressz (40%), depresszió (10%), PTSD (20%), szorongás (általános, főleg nőknél) támogatás, megküzdés, feldolgozás szakemberek segítségével.
Források: National Cancer Institute Dictionary, Inst Of Med. „From cancer patient to cancer survivor. Lost in transition.” Washington DC, Nat Academies Press, 2005
A rákbetegséget túlélő ember meghatározása
Klinikai definíció: az a sikeres túlélő, aki sikeresen befejezte az onkológiai kezelését (primer és adjuváns), és legalább 5 éve mentes a betegség minden jelétől, tünetétől, azaz daganat és visszaesés mentes. Tehát nem igényel onkoterápiát.(Leigh, SA, 1998)
National Cancer Institute definíció: az a személy, aki életben maradt és aktív, miután legyőzte a komoly, vagy életét veszélyeztető rákbetegségét. A „túlélő” elnevezés a diagnózis megállapításától az adott személy élete végéig érvényes meghatározás.
Macmillan Cancer Cancer Support (UK): az a sikeres túlélő, aki rákbetegséggel él, vagy élt: befejezte az onkoterápiát, nincs a betegség aktivitását jelző tünete; az is túlélő, aki előrehaladó rákbetegsége miatt kezelést kap, de nincs a betegség terminális fázisában; sikeres túlélőnek tekinthető az is, akinek a múltjában volt rákbetegsége.
Források: Centers for Disease Control and Prevention, American Society for Clinical Oncology, American Cancer Society, National Coalition for Cancer Survivorship, 2014
Miért sürgető, hogy beszéljünk a sikeres túlélők hetékony, személyre alakított rehabilitációjáról?
Ma a rákkal diagnosztizált európai betegek több mint fele él 5 évvel az onkoterápiájuk befejezése után. Állapotukat kezelhető/rehabilitálható fizikai, kognitív és érzelmi nehézségek is jellemezhetik. (900.000 túlélő Skandináviában, közülük 1325 vizsgált túlélő 40%-a kért és nem kapott rehabilitációt Norvégiában. E 40% jellemzői: egyedül él, problémák a munkával és kísérőbetegségekkel. (Acta Oncol. L. Thorsen, 2011)
A rákbetegek heterogén csoportot alkotnak. Mindenkinél tekintetbe kell venni az orvosi és szociodemográfiai jellemzőket, beleértve edukáltsági, pszichoszociális és anyagi helyzetüket.
Valamennyien személyre alakított, komplex testi és lelki rehabilitációs szemléletet és gyakorlatot igényelnek a diagnózis megállapításától kezdve, életük végéig. Gyakori krónikus nehézségeik: limfödéma, inkontinencia, szexuális problémák, más fizikai problémák (38%). A rákbetegek, majd túlélők kb. 25 %-a érzelmi distressz állapotában van, és funkcionális működésüket, munkaképességüket az igen gyakori fáradtság érzés, olykor fájdalom is befolyásolja. A betegek által leginkább preferált rehabilitációs módszerek a mozgásterápia és a pszichoszociális támogatás.
Forrás: M. Hellbom, Acta Oncol 2010
„Élet a betegség után” Hungarostudy 2002 országos vizsgálat és mélyinterjú + kérdőív, limfómás betegek, OOI, 1999-2001
Az országos vizsgálatba bekerült túlélők – a pozitív változások mellett – jelentős százalékban szoronganak a visszaesés/halálfélelem miatt, önértékelésük sokszor negatív; és a betegséggel, kezelésével összefüggő szexuális, valamint egyéb testi/lelki tünetekkel (ongoing traumatizáltság, distressz, PTSD, stb.), munkahelyi és anyagi problémákkal küzdenek.
OOI „A” kemoterápia, 230 malignus limfómás sikeresen túlélő betegeinek kérdőíves vizsgálata. Az onkoterápiák mellett a v. sz.-ek 29 %-a részesült az osztályon onkopszichológiai intervencióban. Főbb adatok: 39 % dolgozik, 61 % inaktív. A betegség miatt 55 %-uk kedvezőtlenebb anyagi helyzetbe került. Szexuális aktivitás 70%-ra jellemző. Életminőségüket negatívan befolyásoló tüneteik: fáradtság (83%), kognitív zavar 67%, rémálom 67%, rossz közérzet 65%, szorongás 52%, negatív önértékelés 51%, fájdalom 43%, feszültség 40%, depresszió 38%.
Következtetések: a betegek és a túlélők optimális életminőségének és az ún. élettartam perspektívájának támogatása a multidiszciplináris onkológiai team szakembereinek feladatai közé tartozik és konstruktív, dinamikus együttműködést feltételez a betegek/hozzátartozók – szakemberek között.
Forrás: Susánszky É., Riskó Á. In: A Magyar Népesség Életminősége az Ezredfordulón. Szerk. Kopp M, Kovács M. Semmelweis Kiadó, Budapest 2006, pp. 477–485
„Akik túlélték a betegséget” – Daganatos betegek életminősége egy retrospektív vizsgálat tükrében.
Vizsgálat: 2010-ben a 4-9 évvel korábbi emésztőszervrendszeri rákbetegségüket túlélők kérdőíveiből (240) 40 volt értékelhető. Vizsgálták: betegségélmény, szorongás, depresszió, szerepelt a WHO Jóllét kérdőív, az életminőség általános értékelése, és az Élet Személyes Értelme kérdőív. A v. sz.-ek onkoterapiájuk alatt onkopszichológiai gondozásban is részesültek (pszichoedukáció, stressz-kezelés, érzelmi támogatás, egyéni pszichoterápia).
Fő eredmények: a válaszadók az aktuális életminőségüket szignifikánsan jobbnak tartották, a szorongás és a depresszió átlagértékei alacsonyabbak voltak a korábbi betegségállapotukhoz viszonyítva.
Következtetések: a kezelések befejezése után 4-9 évvel az összkép szinte ideális, pszichoszociális életminőségük szubjektív megélés szerint jobb szinvonalú, pozitív változások jöttek létre a személyes működésben. Mindezek ellenére a rákbetegségük visszatérésének fenyegetése folyamatosan jelen van életükben.
Forrás: Rohánszky M, Konkoly Thege B., Bodoky Gy. (Magyar Onkológia, 2011)
Üzenet: készüljön el, váljon általánossá és elérhetővé a túlélők komplex gondozási tervének protokollja, annak pszichoszociális összetevője
A pszichoszociális rehabilitáció elválaszthatatlan a szomatikus rehabilitációtól, az onkoterápiák, majd az onkológiai gondozás integráns része.
Ahhoz, hogy a túlélők komplex helyzetét és a tennivalókat reálisan értékeljük és biztosítsuk, klinikai tapasztalatokra épülő kutatási eredményekkel meg kell mutatnunk a túlélők „igazi arcát”, reális nehézségeit, hogy megkapják az indokolt segítséget.
Ehhez „emocionális szempontot képviselő terápiás kapcsolat” (Pető Z. 1999) szükséges az érintett felek között az együttműködés teljes időtartama alatt, hogy a közbeszédbe és az egészségügyi stratégiai tervekbe (erőforrások) bekerüljön ez a kellő figyelmet nem kapott feladat – a túlélők hosszútávú, komplex pszichoszociális gondozási terve és megvalósítása.

Kiegészítés: Christina Melin-Johansson és munkatársai összefoglalták, melyek a sikeresen túlélő rákbetegek pszichoszociális “feladatai”. Ebből most csak az emelem ki, hogy a kezelések befejezése után a betegeknek (és hozzátartozóinak teszem hozzá) minél előbb adott információkra, komplex rehabilitációra, lelki rugalmasságra és a számukra fontos pszichoszociális aktivitások folytatására, olykor elkezdésére is szüksége van segítséget, támaszt adó, hasonlóan gondolkodó családi és társadalmi közegben.
Charles Handy írja “A második görbe” c. értékes könyvében, hogy a modernizálódás hatására (foglalkozások, munkahelyek átalakítása, kiváltása pl. robotokkal) a XXI. században is megmaradnak az emberekről gondoskodó munkahelyek pl. a kórházakban, a szociális munka területén, az iskolákban, a börtönökben, a bíróságokon, a helyi önkormányztokban. Csakhogy ezek természetüknél fogva olyan munkák, amelyeket csak emberek végezhetnek és az ehhez szükséges személyi készségekkel és speciális tudással rendelkező munkaerő egyre drágább. Mi, klinikusok, akik az egészségügyben dolgozunk, fontos feladatunknak tartjuk az együttműködés erősítését nemcsak a kollégáinkkal, a betegekkel, hozzátartozóikkal az onkológia területén, hanem képesek vagyunk arra is, hogy a jövőt, a fiatal szakembereket, illetve az e pályák felé érdeklődőket információkkal, tapasztalatokkal és oktatással hívjuk/megtartsuk például a rehabilitáció területén. Itt az ideje a társadalom valódi megújításának!

Bővebben:
Charles Handy: A második görbe. HVG könyvek, 2015
http://gqn.sagepub.com/content/2/2333393615595965.full.pdf+html
The Recovery Process When Participating in Cancer Support and Rehabilitation Programs in Sweden

“..Conclusion Participating in cancer support and rehabilitation programs involved a transition, that is, a continued process of recovery from long-term treatments and burdensome symptoms receiving support in a restorative environment with likeminded people, at the same time, being at one’s most vulnerable. The participants were ready to leave difficult illness experiences behind, transforming an unpredictable situation into something meaningful using new strategies in everyday life. Recovery involved recapturing capabilities and reassessing a former lifestyle as well as a struggle to find bodily, emotional, existential, and social well-being. Recovery did not mean a return to a state of normalcy as before the cancer rather, participants had to deal with an ever changed life situation. This must be recognized early by nurses and doctors in communication with patients during cancer treatment to facilitate the transition from medical care to support and rehabilitation programs. Future research may explore the effects of different support and rehabilitation programs measuring factors as quality of life, recovery, work ability, and self-esteem, which may become essential for guidelines concerning rehabilitation activities. Cancer support and rehabilitation interventions should perhaps be presented as recovery programs, and information about these programs should be provided by health care professionals. ”

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Beszámoló a III. Test-Lélek konferenciáról

2016 november 25-én számos szakember gyűlt össze az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben (OORI), hogy részt vegyen az intézet és az Országos Onkológiai Intézet (OOI) pszichoszociális területen dolgozó munkatársainak egésznapos rendezvényén, amelynek tő témája: „Csoportos módszerek a rehabilitációban” volt.
Dr. Cserháti Péter főigazgató köszöntője kapcsán összefoglalta az orvosi rehabilitáció múltját, jelenét és jövőjét, melyet elsősorban az erőforrások növekedése fog jellemezni. Dr. Boros Erzsébet, az 50 éves Magyar Rehabilitációs Társaság elnöke szintén emlékezéssel bővítette üdvözlő gondolatait. Kitért arra az érdekes momentumra, hogy a rehabilitáció fogalmának és gyakorlatának elindításában motivált ortopéd-, traumatológus és reumatológus orvosok játszottak döntő szerepet
Jelen volt Dr. Mangel László is, mint a Magyar Onkológusok Társaságának elnöke, aki visszaemlékezett a pszichológusok, pszichiáterek és más szakemberek bekapcsolódására a komplex onkológiai beteg-ellátásba az 1980-as évektől kezdve. Hangsúlyozta a különböző szakágak összekapcsolódásának és tényleges beágyazódásának több évtizedet igénylő folyamatát. Jelképesnek is tartotta Koncz Zsuzsa pszichológus (Országos Onkológiai Intézet) az e konferencián történő szakmai kitüntetését. Koncz Zsuzsa pszichológus oktatási projektvezetésével, és az OOI pszichológus munkacsoportjának közreműködésével valósulhatott meg az első magyar nyelvű komplex onkopszichológiai képzés Kolozsváron 2016-ban.

A Test-Lélek konferenciára meghívott előadó volt Dr. Dégi László Csaba, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Szociális Munka tanszékének vezetője, az International Psycho-Oncology Society (IPOS) igazgatója, Románia és a többi kelet-európai ország reprezentánsa. Már előadásának címe is meglepő, érdeklődést keltő volt: „Új csoporttagok, az appok és a hangvezérelt virtuális asszisztensek az onkológiai ellátásban”. Bevezető gondolata tovább adandó: a Romániában alapított, APSCO (Assessment of Psycho-Social and Communication Needs in Oncology Patients) fenntartás nélkül támogatja az IPOS daganatos betegek ellátásával kapcsolatos nemzetközi minőségi előírásait: az onkológiai pszichoszociális ellátást el kell ismerni, mint egyetemes emberi jogot; az onkológiai betegek minőségi kezelésében, a szokványos terápia részeként, integrálni kell a pszichoszociális ellátást; a daganatos distressz, a hatodik vitális jel, mérése szükséges, a hőmérséklet, légzés, pulzus, vérnyomás és fájdalom mellett. Éppen ezért fejlesztették ki az APSCO applikációt Kolozsvárott, a bizonyítékokon alapuló, önvezérelt distressz-mérőt, ami a stressz, a szorongás, a depresszió és a harag mérésének segítségével felméri a páciens – alakítható – distressz szintjét, és azonnali visszajelzést ad, szüksége van e támaszra, segítségre. Ez a korszerű distresszmérő nemrég Domokos Géza díjat kapott. Dégi L. Csaba gazdagon illusztrált előadásában információkat kaptunk az új típusú pszichoedukációs eszközökről, a hangvezérelt virtuális asszistensekről, mint Amazon Alexa, Google Now, Siri, Cortana. Sőt, az Alexát már alkalmazzák a bostoni gyermekonkológián. Ígéretes és szükséges változásokról hallottunk, hiszen hidat kell építenünk a támaszt igénylők és nyújtók között, hogy a páciensek ne érezzék kapaszkodó nélkül magukat éppen a legnehezebb időkben.

A másik meghívott szakember, Dr. Riskó Ágnes klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta (OOI) a túlélő rákbetegek pszichoszociális életminőségét mutatta be nemzetközi és hazai elméleti, kutatási és klinikai tapasztalatok alapján. A külföldiek mellett három hazai kutatást ismertetett (Kopp Mária, Riskó Ágnes, Rohánszky Magda). Előadásának legfőbb üzenete az volt, hogy a pszichoszociális rehabilitáció és a szomatikus rehabilitáció az onkológia területén összekapcsolandó szakágak, és a sok-sok erőfeszítés hatására ez a szemlélet és gyakorlat ma már beágyazott a komplex ellátásba. De ahhoz, hogy továbblépjünk, és a sikeres túlélők komplex helyzetét és ennek alapján a sürgető tennivalókat reálisan, alaposan értékeljük és biztosítsuk, meg kell ismernünk és meg kell mutatnunk a gyermekkori és felnőttkori daganatos túlélők igazi” arcát”, fel kell erősíteni a „hangjukat”. Ehhez a magyar társadalom érzékenyítésére is nagy szükség van, különösen akkor, amikor a másság elfogadása ismét, kisebb-nagyobb nehézségekbe ütközik. Valamennyien, akik érintettek vagyunk ebben a témában, akár betegként, akár hozzátartozóként, akár szakemberként, jól tudjuk, hogy a betegek tartós érzelmi stressz-helyzetbe kerülnek, sok értelemben változnak időlegesen, vagy krónikusan mássá: testileg, testi funkcióikban, megjelenésükben és élettartam perspektívájukban, valamint élet-filozófiájukban. Emiatt „emocionális szempontot is képviselő terápiás kapcsolat”-ra (Pető Zoltán fogalma, 1999) van szükség az érintett felek között az együttműködés teljes időtartama alatt. Ily módon kerülhet be a közbeszédbe és az egészségügyi stratégia tervekbe (pl. erőforrások) ez az eddig kellő figyelmet nem kapott feladat: a betegek és a túlélők, valamint hozzátartozóik hosszútávú, komplex pszichoszociális gondozási terve – rugalmas módszerekkel és elérhető szakemberekkel.

A harmadik meghívott, Dr. Mayer Ágnes gyógytornász, főiskolai adjunktus (SE Egészségtudományi Kar, Alkalmazott Egészségtudományi Intézet, Fizioterápia Tanszék) a csoportos mozgásterápia lehetőségeiről és helyéről beszélt a gyógyításban és a prevencióban. Előadásából kitűnt alapelve, hogy a gyógytorna szerepet kap csaknem az összes klinikai területen, és más módszerrel nem helyettesíthető, de sok esetben más módszerrel együtt alkalmazva még hatásosabb. Ismertette a hallgatósággal a csoportos munka indikációit és ellenjavallatait, a technikai körülményeket. Ismert és üdvözlendő, hogy a gyógytornászok is szerepet vállalnak a képzett betegek fejlesztésében, hiszen a foglalkozásokat már régóta összekapcsolják betegoktatással is.

A klinikumban alkalmazott pszichoszociális csoportmódszerek részletes ismertetését Dr. Petrovszki Irén pszichiáter, pszichoterapeuta kezdte. Ő az OORI Pszichoszomatikus és pszichoterápiás-rehabilitációs osztályának, amit „Tündérhegy”-nek ismerünk pszichodrámával (is) foglalkozó szakembere. Részletesen kitért arra, hogy a különböző diagnózissal, tünetekkel, életvitellel jellemezhető betegek pszichoterápiás kezelési rendszerébe szervesen beleillesztették a pszichodrámát, melynek indikációit és kontraindikációit is kidolgozták, a betegek elfogadják.

Az Országos Onkológiai Intézetben folyó pszichoszociális munkát képviselő Gerlinger Lilla klinikai szakpszichológus és kollégái (Gődény Anna, Horváth Dóra, Koncz Zsuzsa, Kovács Péter, Lacsán Katalin, Peti Julianna) az általuk hosszabb ideje, rendszeresen alkalmazott speciális csoportrelaxáció főbb szempontjairól, menetéről, specialitásairól és eredményeiről számoltak be. Az első tapasztalatokra alapozva, összekapcsolták az Autogén Tréninget és a Simonton Tréninget a vegetatív tünetek oldása és a kiemelt jelentőségű érzelmi alkalmazkodás elősegítése céljából. A tesztvizsgálatokkal ellenőrzött módszert számos onkológiai beteg kezelésére alkalmasnak találják, humánusnak és költséghatékonynak tekintik.

Dr. Masát Orsolya rehabilitációs szakorvos jelölt az OORI Ergoterápiás Osztályán ritmus- és táncterápiát, ún. ülő-táncot alkalmaz a résztvevők érzelmi, kognitív és testi integrációjának, minél teljesebb rehabilitációjának érdekében. Kidolgozott, és rendszeresen alkalmaz más munkatársak közreműködésével egy népzene-néptánc alapú, úgymond, „táncrendet” kifejezetten ülőtánchoz, hemipleg- és koponyasérült betegek számára. Az ülő-tánc a rehabilitáció során alkalmazott terápiák (gyógytorna, neuropszichológia, logopédia, ergoterápia, zeneterápia) hasznos és színes kiegészítője lehet, mert a kapcsolatban történő tánc fejleszti a kognitív készségeket, a fizikai képességeke;, kreatív, közösséget teremt, lehetővé teszi az érzelmek kifejezését, örömöt ad.

Nagy érdeklődést váltott ki örökzöld, nagyon fontos témájával Dr. Fehér Pálma Virág terápiás praxisban dolgozó klinikai szakpszichológus, aki elméleti pszichoanalízissel és analitikus testpszichoterápiás gyakorlattal, valamint pszichoterápiával egyaránt foglalkozik. Előadásában – a segítők támogatásának problémáit jól ismerve-, a terminális állapotban lévő betegek elengedésének szavakkal nehezen kifejezhető, összetett lelki és spirituális kérdéseit mutatta be a testi-művészetterápiás Bálint csoportmunka tapasztalatai alapján.

Dr. Mailáth Mónika, a debreceni Onkológiai Intézet pszichiátere, pontosabban onkopszichiátere folytatta a lelki kiégés témát, a megelőzési lehetőségekre, és a védelemre összpontosítva. Igen értékes volt elemzése személyes tapasztalatai alapján a speciálisan onkológiai kiégés-ellenes programjaikról. Tipikusnak nevezte a nehézségek verbális szinten történő intellektualizálását, az érzelmi oldal hárítását, a munkahelyi közösség, mint csoport rejtett dinamikus működését, a munkatársak arctalanságát, bizalmatlanságát, elbújását, a segítségkérés ambivalens kifejezését. Dr. Mailáth Mónika előadása meggyőzően bizonyította, hogy annak ellenére, hogy örökzöld témának bizonyul a lelki kiégés az onkológia területén, újra és újra neki kell indulnunk a prevenció, a diagnosztizálás és a segítségadás megvalósításának, nincs okunk hátra dőlni, hiszen tudjuk, milyen komoly, életminőséget „fertőző” hatással rontó jelenségről van szó.

Az OOI munkatársai, Koncz Zsuzsa, Gődény Anna és Kovács Péter a nemrég bevezetett tüdőtranszplantáció pszichológiai vonatkozásait mutatták be. Klinikai tapasztalataikat mint transzplantációs team tagok nyerték, a beteg pszichoszociális kivizsgálásától kezdve az intervenciós lehetőségekig. Néhány kulcs-szóval érzékeltetem mi mindenről esett szó a lankadatlan figyelemmel kísért előadásukban: sajátos lelki reakciók a kivizsgálás, a diagnózisközlés, az előkészítés, a beavatkozás, a posztoperatív szakasz idején – az új szerv lélektani befogadásának folyamata – az új működések (légzés, mozgás) pszichés integrálása a teljes funkcionálásba – a hozzátartozók szerepe, terhelése, támogatása – a transzplantációs sebészeti team tagság kibontakozása – együttműködés, támogatás mindig és mindenkivel.

Dr. Kovács Györgyi Beáta győri háziorvos újszerű és nagyszerű előadást tartott a rossz hír közléséről, kommunikációs sajátosságairól, gyakorlatiasan kiemelve a humánus szempontokat. Mindannyian, akik az onkológia területén dolgozunk, tudjuk, hogy a betegség kialakulásáról, vagy az állapotrosszabbodásról szóló, elkerülhetetlen beszélgetés lebonyolítása a beteg, a hozzátartozói és az orvos számára rendkívül nehéz, igénybe vevő feladat. Dr. Kovács Györgyi Beáta előadása során bemutatta azt a beszélgetés gerincét képező algoritmust, mely a holland orvosképzés kommunikációs tréningjeinek fontos elemét képezi. Mintegy olyan stabil segédeszköznek javasolja, amelyet flexibilisen, a beteg igényeihez, körülményeihez, állapotához lehet optimalizálni. Az információk hangsúlyozása mellett a felbukkanó érzelmek megengedése, elfogadása és lehetőség szerinti megbeszélése szükséges. Az előadó tapasztalatai alapján a rossz hírt közlő orvos információforrás és kapaszkodó egyszerre a páciens számára. A kiégéssel kapcsolatos előadásokból már megtudtuk, hogy az orvos nem automata, hanem olykor ő is megbeszélést, további tanulást, fejlődést igénylő ember.

Pataki Erika egészségfejlesztő és Hodász Luca pszichológus az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet kardiológiai rehabilitációs osztályán dolgozó munkatársak, akik beteg edukációs munkájukról számoltak be. Ennek fókuszában a dohányzásról való leszoktatás támogatása áll. Kiscsoportos edukációs modellben történik a betegek segítése, oktatása a kardiológiai és pulmonológiai rehabilitáció folyamán. Pataki Erika előadásában kitért a Quitline-ra, az ingyenes, dohányzásról való leszokást segítő központ működésére. Itt is közzétesszük elérhetőségét, az ingyenes szám: 06 80 44 20 44, az ingyenes tanácsadás: http://szdv.hu/h%C3%ADrek/1344-doh%C3%A1nyz%C3%A1sr%C3%B3l-leszok%C3%A1st-t%C3%A1mogat%C3%B3-k%C3%B6zpont-ingyenes-egy%C3%A9ni-tan%C3%A1csad%C3%A1s.html

A nagyon sok információt és megbeszélést is lehetővé tévő program folytatódott, melynek során Dr. Nagy Helga neurológus és rehabilitációs szakorvos az OORI-ban történő különleges tanfolyamról számolt be, a „Parkinson iskolá”-ról .Ez egy olyan beteg és hozzátartozó edukációját lehetővé tevő, hiánypótló program, aminek során előadásokkal és gyakorlati foglalkozásokkal a résztvevők pontos információkhoz juthatnak betegségükre, állapotukra, terápiás és szociális lehetőségeikre vonatkozóan. Ez a tanfolyam hozzájárulhat képződésükhöz, életminőségük javításához, általános aktivitásuk fokozódásához, alkalmazkodóképességük javulásához, adherens viselkedésükhöz. Ezen utóbbi alatt a megosztott döntéshozatalra képes, tudatos, jól képzett beteg magatartását értjük. Dr. Nagy Helga kifejezte azt a reményét is, hogy edukációs programjuk, tanfolyamuk egy olyan modell törekvésnek tekinthető, ami más intézetekben, és más betegségcsoportban is hasznosítható. Előadása ebből a szempontból is hasznos volt, figyelmet kapott.

Boros Edit vezető dietetikus, az OORI munkatársa egy valójában egyre fontosabb témáról beszélt, a táplálkozással összefüggő edukációs lehetőségekről az intézeti betegek vonatkozásában. Kiemelte, hogy napjainkban az ún. egészséges emberek számára is fontos, hogy „hogyan táplálkozzunk?”, bármely betegségben szenvedőnél már alapfeltétel, hogy megfelelő táplálkozási oktatásban részesüljenek. Az OORI-ban egyéni, kis- és nagycsoportos klubfoglalkozásokat szerveznek, másrészt információkat gazdagító, a megértést segítő tájékoztató anyagokat állítanak össze. A dietetikusok az ergoterápiás osztály munkatársaival együttműködve egy ún. mintalakásban – a tanácsadás keretében – közös főzéseket is szerveznek. Ennek folyamán a résztvevők védett környezetben megismerkednek az egészséges étkezés alapelveivel, a speciális konyhatechnológiai eljárásokkal. Mindez a jobb életminőség kialakítása érdekében is történik. Bizonyítják, hogy csoportban, egymást segítve élménnyé válik a tanulás.

Wagner Anna klinikai szakpszichológus, neuropszichológus és Őrley Zita logopédus, drámapedagógus az OORI-ban végzett munkájukról számoltak be, előadásuk címe: „A tér tágítása a művészet erejével”. Az agysérültek rehabilitációs osztályán képzőművészeti jellegű terápiával bővítették a páciensek komplex segítésének módszereit. Az általuk alkalmazott kiscsoportos terápia céljai közé tartozik a betegség és kezelése okozta traumák, különböző élmények lelki feldolgozásának elősegítése képzőművészeti alkotófolyamat segítségével. A páciensek csoportosan alkotnak az én-erejük növelése, öngyógyító folyamataik beindítása és támogatása érdekében. A szakemberek a Sándor Éva logopédus, fejlesztőpedagógus által kidolgozott, pedagógiai és pszichológiai gyökerekkel rendelkező képzőművészeti pedagógiai terápia alapján építették fel módszerüket. A 8 alkalomból álló kiscsoportos foglalkozások fő témája a test és a test tere, hiszen a trauma/betegség miatt érintett testi funkciók következtében a páciensek gyakran beszűkült, bezárt testtel és térrel jellemezhetők. A speciális, támogató kapcsolatokban zajló terápia során a biztonságos tér tágításán, növelésén van a hangsúly, ami kedvezően hat vissza az ébredő, gyógyuló testre és testi funkciókra.
Az egy napos konferencián 99-en vettek részt, közülük 23-an előadóként.
Ezúton is köszönjük a szervezőknek, Mészáros Gabriellának (OORI) és Kovács Péternek (OOI) minden részletre kiterjedő munkáját, gondoskodását; az előadóknak motiváltságukat, tudás-megosztásukat, a hallgatóságnak az érdeklődést, a figyelmet, az aktivitást.
A szponzorok, akik hozzájárultak a konferencia létrehozásához, gördülékeny működéséhez, a résztvevők felfrissüléséhez:
Magyar Onkológusok Társasága ORFMMT EGIS Gyógyszergyár Zrt. ROCHE Magyarország Kft. Kaqun Kerepes
Találkozunk 2018-ban a IV. Test-Lélek konferencián!
Riskó Ágnes

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail