Az emlődaganattal küzdő betegek saját betegségükkel kapcsolatos nézeteinek befolyásoló hatásai, különös tekintettel a negatív érzelmek egészségkárosító hatásaira

A Magyar Onkológia legújabb számában Kovács Zsuzsa, Rigó Adrien, Szabó Éva és munkatársaik a modern onkológia egyik fontos kérdésével foglalkoznak, a pszichoszociális életminőséggel, ezen belül a negatív érzelmi állapotok és a betegséggel kapcsolatos nézetek előrejelező szerepével.
Kutatásukban az Országos Onkológiai Intézet Radiológiai Diagnosztikai Osztályán 221 rosszindulatú, áttét nélküli emlődaganat miatt kezelés alatt álló betegeket vizsgáltak kérdőívekkel.
A mérőeszközök: Beck Depresszió Kérdőív rövidített változata, Életminőség Kérdőív, Spielberger-féle Vonásszorongás Kérdőív STAI-T, Betegségkogníció Kérdőív (IPQ-R).
Bizonyítást nyert, hogy mind a funkcionális, mind a tüneti életminőség szempontjából a betegségre és következményeire vonatkozó gondolkodásmódnak, nézeteknek és a mindezzel kapcsolatos negatív érzelmeknek (érzelmi distressz, depresszió, szorongás) kiemelt, előrejelző szerepe van. Az életminőség javítása szempontjából a negatív érzelmek kezelésének van meghatározó, valamint a nem megfelelő betegség-nézetek módosításának lehet fontos szerepe.
bővebben: Magy Onkol 61:343–348, 2017 http://huon.hu/2017/61/4/0343/0343a.pdf

In the modern oncology care the subject of quality of life has an emphasized importance. In our research we assessed aspects which may predict the quality of life. We hypothesized that after controlling the demographical and some medical factors, psychological distress and illness representations would have significant roles as predictors. The research has been carried out in Budapest at the Radiology Diagnostic Department of the National Institute of Oncology; participants were women (N=221) treated for malignant breast tumour (C50). The research tools included the Shortened Beck Depression Inventory, Quality of Life Questionnaire (EORTC QLQ-C30, QLQBR23), Spielberger’s State-Trait Anxiety Inventory (STAI-T), and the Revised Illness Perception Questionnaire (IPQ-R). In terms of functional (β=-0.705, p=0.000; β=0.493, p=0.003), and symptom quality of life (β=0.517, p=0.000) negative affectivity has an outstanding role as predictor. Among the illness representations, the functional quality of life is influenced by cognitions concerning the illness consequences (β=0.243, p=0.008) and by emotional representations (β=0.220, p=0.034). Cognitive representations influencing the symptom quality of life are serious consequences (β=0.240, p=0.016) and illness perception (β=0.212, p=0.011). In the improvement of quality of life, treating negative affectivity has determining and the modification of dysfunctional illness cognitions play important roles.
Kovács Z, Rigó A, Szabó É, Sebestyén Á, Fülöp E, Szabó C. Health-related quality of life from a new perspective – The role of illness representations in patients with breast cancer.
Magy Onkol 61:343–348, 2017 Keywords: breast cancer, predictors of quality of life, negativ

A tanulmányból kiemelem a negatív érzelmekről írottakat, hiszen ezen a területen nagy szerepet kaphat az önsegítés megvalósítása és a társas támogatottság elnyerése mind a hozzátartozói hálózatból, mind az egészségügyi környezettől.
Talán a legtöbbet vizsgált pszichoszociális tényező a negatív affektivitás, azaz az érzések, érzelmek, indulatok átélésére vonatkozó képesség, magatartás. Az érzelmi zavarok közül a depresszió és a szorongás a leggyakoribb, a betegek mintegy 20–50%-át érinti. Az érzelmi distressz (gyüjtőfogalom, pl. tehetetlenség, szomorúság, félelelem, pánik) önmagában is kifejezett életminőség-romlást indukál, daganatos betegséggel társulva mindez fokozódik. Montazeri egy nagy adatbázist, az 1974–2007 között publikált emlőrákos életminőség kutatásokat (477 tanulmány) összegezte. Az érzelmi distressz vonatkozásában kifejti: szinte valamennyi tanulmány összefüggést mutatott ki az életminőséggel. A depresszió és a szorongás elsősorban az életminőség általános (szubjektív) megítélésére van hatással, ugyanakkor befolyásolja az életminőség részterületeit is, mint a lelki egészség, érzelmi működésmód, a társas kapcsolatok, szexuális működés, a betegséghez kapcsolódó tünetek megélése. A megfelelő szintű érzelmi működés az életminőség előrejelzője, a kimerültség alacsony szintje független bejóslója a kiújulásmentességnek és az élethossz-növekedésnek. Azoknál a betegeknél, ahol az optimizmus a súlyos betegségteher ellenére is megmarad, mind testi, mind lelki területen kedvezőbb állapot alakul ki. A hatás nem egyirányú. A csökkent szintű életminőség visszacsatoló hatással van a hangulati állapotra. Az életminőség egyes alskálái, mint a kimerültség, csökkent fizikai és társas funkcionalitás, valamint a premorbid érzelmi zavarok előrjelzői a hosszú távú depressziónak.
Lazarus és Folkman a nyolcvanas években dolgozták ki a kognitív (megismerő) értékelő folyamatok elméletét, az elsődleges és másodlagos értékelés szerepét az emberi stresszválaszban: az érzelmi és viselkedéses reakciókat alapvetően befolyásolja az a folyamat, ahogyan a beteg a betegségét, a kórfolyamatot, a betegség lehetséges kimenetét értékeli. Vagyis, ha az egészséget veszélyeztető helyzet alakul ki, akkor a személy megkonstruálja az egyéni, kognitív és érzelmi elemeket is tartalmazó betegségképét, a betegség reprezentációját. A krónikus betegségekhez, így a daganatos megbetegedéshez való alkalmazkodásban is kiemelkedő szerepe van ezeknek az egészségi állapottal értékelő folyamatoknak. mintázatoknak.
A betegségreprezentációk megismerésre vonatkozó összetevői öt dimenzióban értelmezhetők: a betegség azonosítása (milyen „címkét” kapcsol a betegséghez, milyen tünetekkel fog együtt járni), időbeni lefutása (mennyi ideig fog tartani), okai (mi okozta a betegséget), következményei (milyen következményekkel jár együtt) és ellenőrzés (mennyire kontrollálható a betegség). Ez utóbbi két síkon mutatkozik: személyes kontroll, azaz a beteg mennyire képes aktívan befolyásolni, alakítani a kórlefolyást, és a kezelési kontroll, hogy a beteg milyen hatékonyságot tulajdonít a kezelésnek. Újabban az érzelmi reprezentáció dimenziót is vizsgálják, vagyis, hogy a beteg hogyan értékeli, milyen hatással lesz a kórlefolyás az érzelmi világára, működésére. A betegségreprezentációk fogalomkörét daganatos témában ez idáig csak kevesebb számú publikáció tárgyalja. Rozema szoros összefüggést talált az emlőrákkal kapcsolatos értelmi tudás és az életminőség között. Azok a betegek, akik állapotukat és a tüneteket súlyosnak és hosszan tartónak gondolták, nem érezték, hogy kontrollt gyakorolhatnak a lefolyásra – azok mind az értelmi, mind a fizikai egészségüket/életminőségüket rosszabbnak ítélték. Leventhal önszabályozási koncepciója a kórlefolyáshoz történő alkalmazkodásban az értékelési folyamatok közül a fenyegetettség kérdését tartja döntő jelentőségűnek. Daganatos betegeknél különösen nehéz helyzetet jelent az alapvető életcélok fenyegetettségének a megélése. Ebben a folyamatban nagy szerepe van a rákkal kapcsolatos társadalmi attitűdöknek, hiedelmeknek is. A rákkal kapcsolatos ismeretek ma még mindíg széles körben a halálos fenyegetettséggel társulnak.

A megbeszélésben a szerzők igazolták a negatív érzelmek egészségkárosító, az életminőséget hátrányosan befolyásoló szerepét. A megemelkedett depresszió és szorongás rontja a betegek életminőségének szubjektív megítélését: mindenekelőtt a tünetek súlyosságának megélését, valamint a napi működést. Az érzelmileg lehangolt, reményvesztett állapot, a folyamatos aggódás, nyugtalanság következményeként a betegek a kórfolyamathoz kapcsolódó tüneteket súlyosabbnak, kevésbé kezelhetőnek élik át. A reményvesztett, depressziós érzelmi állapot mielőbbi feltárása, az érzelmi distressz csökkentése, a betegek kedélyállapotának javítása kulcsjelentőségű. Nemcsak az önmagában is fontos szenvedésnyomás miatt, de alapvetően befolyásolja a tünetek megélését, a betegek életminőségét, a kivizsgálásban, kezelésben való együttműködését. Ha ez nem történik meg, csökken a megküzdési potenciál, romlik az intellektuális színvonal, az alkalmazkodás szintje, sérülnek az emberi kapcsolatok. A lelki kezelés a kedvezőtlen belső elválasztású mirigyek működésével kapcsolatos és immunhatások (a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely diszregulációja, csökkent immunmoduláció, gyengült apoptózis stb.) miatt is kiemelkedően fontos, áttételesen hozzájárul a daganatos betegség progressziójának megfékezéséhez. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy nem csak a klinikai szintű depresszió és szorongásos zavar ellátása alapvető, hanem a nem észlelhető, korai szakaszban lévő, ún. szubklinikai csoport szűrése és kezelése is kiemelt fontossággal bír. A károsító hatások, még ha csökkentetten is, de ebben a csoportban is jelen vannak, ugyanakkor ezek a betegek rendszerint kívül rekednek az ellátórendszeren. A betegségkogníciók vonatkozásában is más kutatásokkal egybehangzó eredményeket kaptunk. Az érzelemszabályozás mellett fontos feladat a betegséggel kapcsolatos, rossz működéshez járuló hiedelmek, gondolati sémák megváltoztatása, áthangolása is. Annak megítélése, hogy a daganatos megbetegedés, a kórlefolyás milyen következményekkel jár a beteg életére, befolyásolja a funkcionalitást a napi életvezetés különböző területein (testi, érzelmi, szerep, kognitív, társas kapcsolatok). Hasonlóan a tünetek vonatkozásában is: a kedvezőtlennek hitt kimenetel esetén a betegek a tüneteket rosszabbul, súlyosabbnak élik meg. A rosszul működő értelmi sémák feltárása, a betegséggel, a jövővel kapcsolatos hiedelmek újraértelmezése segítheti az adaptív viselkedési formák előtérbe kerülését, a megküzdést, ami visszacsatoló hatással csökkenti a szorongást, depressziót, és javíthatja a pszichoszociális életminőséget. Vizsgálati eredményeink alapján javasoljuk az érzelmi distressz rendszeres, rutinszerű szűrését a daganatos betegek körében. A validált önkitöltő kérdőívek, pl. a Beck Depresszió Kérdőív rövidített változata, Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív használatával egyszerű, gyors és megbízható adatokat kaphatunk a beteg lelki állapotáról. Mind a negatív érzelmek kezelésében, mind a rossz működést okozó gondolkodásbeli sémák, betegségreprezentációk korrekciójában kiemelt szerepe van az egyéni és csoportos pszichoterápiáknak, pszichoszociális intervencióknak. A negatív affektivitás kezelésében a szakirodalmi adatok szerint is jótékony hatás érhető el a betegekhez illesztett mozgásprogramokkal, jógagyakorlatokkal, vagy a Magyarországon is hozzáférhető MBSR (Mindfulness Based Stress Reduction, Éber figyelmen alapuló stresszcsökkentés) módszerrel. Hatásukra kifejezett életminőség javulás érhető el, alacsony anyagi ráfordítás mellett.

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Tanulmány a “chemo brain”-ről, az onkoterápiákat követő kognitív működési zavarról

Az emlőrákkal és egyéb daganatos betegséggel küzdők onkoterápiája után fellépő kognitív zavar (“chemobrain”) jól ismert, valós mellékhatás, melyet elsősorban a memória és a koncentráció zavarai jellemeznek.
Erről a fontos témáról írt áttekintést Nagykálnai Tamás és Landherr László, az Uzsoki utcai Kórház Onkoradilológiai központjának két, vezető onkológusa a Magyar Onkológia legújabb számában (61:349-351, 2017)
http://huon.hu/2017/61/4/0349/0349a.pdf

A tanulmány nagyon sok adatot tartalmaz, csak a legfontosabbakra térek ki. E téma szisztematikus kutatása kb. két évtizede kezdődött el.
Már 2005-ben Jansen és mtsai 16 vizsgálatot elemeztek, ebből 9-ben a vizsgált személyek emlőrákkal küzdő betegek voltak. Az onkoterápiával kezelt betegeknél a végrehajtó funkciók, az információk feldolgozásának sebessége, a verbális emlékezet, valamint a vizuális emlékezet szignifikáns gyengülése volt észlelhető.

A kanadai Stewart és munkacsoportja 300 fölötti emlőrákos beteg adatait tartalmazó 7 tanulmány kiértékelése során: nyolc különféle kognitív jellemzőt vizsgálva minden jellemző enyhe vagy mérsékelt gyengülése volt megfigyelhető a kemoterápiával kezelt betegeknél. A legnagyobb zavarok a nyelvhasználatban és a rövid távú memóriában jelentkeztek. Megállapították, hogy az adjuváns kemoterápiával kezelt emlőrákos betegeknél a kognitív funkciók enyhe, de nem következmények nélküli gyengülése következik be.

Jim és munkatársai megállapították, hogy emlőrákbana kemoterápia mind a 17 vizsgálatban rontotta a verbális képességeket a nem daganatos betegekhez képest, és szignifikánsan romlott a vizuális információk megtartásának képessége,, bár az eltérések csekélyek voltak. Nem változott a figyelem, az információfeldolgozás, a motoros beszéd,a verbális memória, de a vizuális memória sem. Tehát legalább 6 hónappal az emlőrákos kemoterápia után csekély, a vizuálisés vizuospaciális képességek romlása következik be, viszont az egyéb kognitív képességek nagyjából változatlanok maradtak.

Még két kutatást ismertetek. Selamat és mtsai 2014-ben leírták, hogy az USA-ban az 1960-as évektől 2011-ig 63%-ról 90%-ra emelkedett az emlőrákot túlélő betegek aránya, tehát egyre több betegen figyelhetők meg az onkológiai kezelések által okozott későimellékhatások, többek között a chemobrain (6). Selamat tanulmányában kiemelte azt is, hogy az etiológia ismeretlen, bár a magas dózisú kemoterápia toxicitása indokolná a kórképet.

Egy másik 2014-es áttekintésben Moore és mtsai szerint a probléma méretére jellemző, hogy pl. az USA-ban 14,5 millió, daganatos betegségen átesett, gyógyult ember él, akiknél a „szokásos” fáradtságon, jellembeli változásokon, perifériás neuropátiás fájdalmakon kívül a chemobrain is életminőségi zavarokat okoz. A tanulmány szerint a kemoterápián kívüli tényezőket is figyelembe kell venni: pl. már magában az emlőműtét is kb. 20%-ban, míg vastagbéltumorban a hasműtét 37%-ban is kognitív zavarokat okozhat, ami hererák műtétje után – még a kemoterápia megkezdése előtt – akár 40%-ot is elérhet. Maga az anesztézia is szerepet játszhat a probléma kialakulásában, különösen a kardiovaszkulárisan érintett, idősebb betegeken, valamint sok műtét utáni komplikáció
esetén. A műtét utáni kognitív zavar leginkább a gyulladásos és immunválasz következménye, de szerepet kap a szorongás és a depresszió is. Egyes endokrin faktorok szintén befolyásolhatják a neuropszichológiai próbákra adott objektív válaszokat.

Az okok keresése folyamán, “hipotetikusan rendszeresen felmerülnek a vaszkuláris sérülés, az oxidatív károsodás, a gyulladás, a neuronokra kifejtett közvetlen hatás, az autoimmun hatások, a kemoterápia okozta anémia, valamint az apolipoprotein Eε4 (APOEε4) mechanizmusok, de okolhatók az alacsony hormonszintek, illetve az onkológiai endokrin kezelések is (tamoxifen, aromatázgátlók).
Ráadásul a rák diagnózisával való találkozás már önmagában is megrázó tényező, de később szerepet kaphata fáradtság, az álmatlanság, a fájdalom, a depresszió is.”

” mit lehet chemobrain esetén tenni (15)? Elég kevés beavatkozást kíséreltek meg eddig, de a betegek felvilágosítása, kognitív viselkedési terápiák, tréningek, fizikai gyakorlatok csökkenthetik a zavarokat. Egyes pszichostimulánsok (modafinil, metilfenidát), a ginkgo biloba, az eritropoetin próbálkozások nem sok sikerrel jártak. Megállapítható, hogy egyelőre nem ismeretes a kemoterápiával összefüggő kognitív működési zavarok standard kezelési módszere.”

Véleményem szerint a speciális onkopszichológiai és pszichoszociális rehabilitációs ismeretekkel rendelkező pszichológusok és a pszichiáterek nagyon sokat tudnának tenni a kezelés alatt álló, vagy az onkoterápiák befejezése után lévő, ide vonatkozó tünetekkel birkózó emberekért az adekvát onkopszichológiai és vagy neuropszichológiai vizsgálatok elvégzésével. A továbblépéshez (pszichoszociális rehabilitáció) objektív adatokra is szükség van! Ennek a feltételeit minél előbb meg kell teremteni az onkológiai centrumokban, onkológiai osztályokon és onkológiai gondozókban – mindenhol az országban!

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Baglyok és pacsirták. Rigó Adrien új könyvének onkológiai, onkopszichológiai vonatkozásai

A kronotípus (más néven reggeliség-estiség, biológiai ritmus, cirkadián ritmus, azaz valamely napszak előnyben részesítése) biológai, pszichológiai vagy szociális jellegzetességei hogyan állhatnak összefüggésben alkalmazkodási készséggel, testi-lelki egészséggel, vagy sérülékenységgel? Hogyan függhet össze a gyógyszeres kezelés hatékonysága a biológiai/cirkadián ritmusunkkal? Mi az a krono-kemoterápia?

Idézetek dr. Rigó Adrien „Baglyok és pacsirták. Együtt, vagy egymás ellen a túlélésért? A kronotipus összefüggései az alkalmazkodással, valamint a pszichés és szomatikus egészséggel és sérülékenységgel”
c. könyvéből, mely az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában jelent meg 2017-ben.

„… A kronoterápia célja, hogy segítse a biológiai ritmusok koordinációját, s ezen keresztül a gyógyulást … A biológiai ritmusok szinkronizációjának támogatására számos lehetőség létezik. Legismertebbek talán a fényterápiás próbálkozások, de … az életmód különböző aspektusainak megváltoztatása – alvás-ébrenléti ritmus módosítása, a táplálkozás időzítése, a táplálékalkotók figyelembe vétele, a tervezett testedzés – szintén lehet kronoterápiás hatású. A legnagyobb szakirodalma, s egyúttal talán legtávolabbra visszanyúló hagyománya a gyógyszerelés cirkadián ritmushoz történő igazításának van. A kronoterápia ezen speciális ágát kronofarmakológiának nevezzük….
… A különböző betegségek és tünetek cirkadián ritmicitásából kiindulva arra keresi a választ, hogy milyen stratégiákkal és eszközökkel lehet a gyógyszerelést leginkább a bioritmushoz igazítani, ezzel növelve a hatékonyságot, s csökkentve a mellékhatásokat. …Számos gyógyszer – mint például a kemoterápia során leggyakrabban alkalmazott interferonok – megzavarja a normál cirkadián ritmust – főleg, ha nem megfelelő időben adagolják -, ez pedig a homeosztatikus szabályozás megváltozásához, súlyos mellékhatásokhoz, s akár betegséghez is vezethet.
A bevezető fejezetben már olvashattuk, hogy a humán központi cirkadián pacemaker valamivel több, mint 24 órás periodicitást mutat, igy nap, mint nap vissza kell állítanunk a belső óránkat, amihez időtagoló tényezők segítségét vesszük igénybe. A legfontosabb ritmusszervező a fény: a reggeli, délelőtti nagyobb fokú fénynek való kitettség a ritmus sietéséhez, míg az esti, éjszakai pluszfény a ritmus késéséhez vezet – ami tovább rontja azoknak a betegeknek a helyzetét (pl. baglyok), akiknek biológiai ritmusa eleve hosszabb. A nem-fény időtagoló tényezők jelentős részének (pl. melatonin, szerotonin, viselkedéses arousal) ritmusmódosító hatása időben másképp szervezett. A nap közepétől kora esti időintervallumig történő alkalmazásuk a cirkadián óra sietését (fázissietést), a késő éjszakától a nap közepéig történő alkalmazásuk pedig fáziskésést eredményez. A táplálkozás idői mintázata is képes módosítani a cirkadián ritmust – feltételezések szerint elsősorban a kortikoszteroidok és a testhőmérséklet változásán keresztül -, s mindezek a tényezők szintén befolyásolják a gyógyszerként alkalmazott farmakológiai anyagok hatását. Így a kronofarmakológiának tágabban szemlélve az is a céljai között szerepel, hogy segítse a biológiai ritmusok szinkronizációjában – akár egyszerű életmódbeli változtatásokkal -, hogy ezzel is növelje az esélyét a farmakológiai kezelés optimalizálásának …
…Számos olyan gyógyszert, gyógyszercsaládot ismerünk, amelyek esetében fontos a biológiai ritmusokhoz, elsősorban a cirkadián ritmushoz történő igazodás. Vannak olyan készítmények, amelyek a nap bizonyos időszakában adva terápiás hatást fejtenek ki, míg más időszakban kevésbé jelenik meg a hatás, vagy akár kifejezetten káros, esetleg nehezen tolerálható is lehet.
… a kronofarmakológiai eredmények gyakorlatba ültetése kiemelt jelentőségű az egészség szempontjából, s ebben a gyógyító társadalom felelőssége mellett egyre nagyobb teret kell hogy kapjon az érintettek megfelelő edukációja, adherenciája és önmenedzselése.
…. Mandal és munkatársai (2010) izgalmas összefoglaló tanulmányban mutatják be, hogy mely betegségekben lehet hasznos a kronoterápia. Felsorolásuk tartalmazza az asztmát, az allergiás rhinitist, a fájdalomzavarokat, a gyomor- és nyombélfekélyt, a daganatos kórképeket, a szív- és érendszeri betegségeket, a cukorbetegséget, a koleszterinzavarokat, az alvászavarokat, az epilepsziát, az Alzheimer-kórt, a Parkinson-betegséget, a véralvadás zavarait és trombózisokat, valamint a fertőzéses betegségeket. A kronoterápia kivitelezésében nem egyszerűen a napszakoktól függő adagolásban látják a jövőt, hanem a váltakozó gyógyszeradagolásban (pulsative drug delivery), melynek során az aktulis biológiai paraméterek függvényében történik a dózisok megállapítása. ….. A váltakozó gyógyszeradagolás további előnye, hogy nem általában a bioritmust veszi figyelembe, hanem az egyén saját bioritmusát, s ezáltal növelhető a szerek hatékonysága, csökkenthető a dózisa, s ezen keresztül a kellemetlen mellékhatások is. …..
… Egészségpszichológiai szempontból azonban kiemelendőnek tartom, hogy a biológiai és technikai fejlődéssel párhuzamosan – amelyek megteremtik az alapját az individuális kezelésnek – elengedhetetlen a páciensek (és az egészséges személyek) egészségtudatosságának, egészséggel kapcsolatos önismeretének és felelősségvállalásának fejlesztése is.
…. A daganatos betegségek esetében néhány vizsgálat talált kapcsolatot a kronotipussal, s elsősorban a váltott műszak – kronotipus – daganatos betegség interakciójának elemzéséből származnak arra vonatkozó ismeretek, hogy a megemelkedett szociális jetlag és a biológiai ritmusok deszinkronizációja állhat összefüggésben bizonyos típusú daganatos megbetegedések rizikójával. A daganatos betegségek esetében az ellenirányú mechanizmusokat is fontos hangsúlyozni, vagyis hogy maga a daganatos betegség – az együttjáró biológiai változásokkal és kezeléssel – erősen károsíthatja a biológiai ritmusok épségét, ami befolyásolja az életminőséget és a kezelést. A daganatos betegségek esetében – a szív- és érrendszeri kórképekhez hasonlóan – egyre elterjedtebb a kemoterápia. A krono-kemoterápia, vagyis a kemoterápia cirkadián ritmushoz igazított alkalmazása kapcsolatot mutat a szer jobb tolerálásával, a nem kívánt mellékhatások csökkenésével, és a tumorellenes hatékonysággal is. Az immunműködéssel kapcsolatban annyira hangsúlyosak a kronobiológiai sajátosságok, hogy néhány szerző úgy véli, hogy a biológiai ritmicitás az immunműködés negyedik dimenziójának tekinthető. Cirkadián ritmicitást írtak le a sejtes és humorális mutatók mennyiségében és funkcióiban, bizonyos fertőzésekre való fogékonyságban, s az immunológiai komponenssel is rendelkező betegségek tüneteiben is.”

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Oliver Sacks: Saját életem

Egy hónapja úgy éreztem, kiváló, sőt kirobbanóan jó egészségnek örvendek. Nyolcvanegy évesen még mindig leúsztam a magam napi másfél kilométerét. De ennek vége: pár héttel ezelőtt megtudtam, hogy a májamon többszörös áttétek vannak. Kilenc évvel ezelőtt kaptam a diagnózist, hogy a szememen egy ritka daganat, melanóma alakult ki. A sugárkezelés és a lézeres műtét következtében végül erre a szememre megvakultam. És bár a szemen kialakult melanómák csupán ötven százalékában képződik később áttét, az én esetemben ennek a valószínűségét még kisebbre becsülték – egyszerűen pechem volt.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy az első diagnózis után még kilenc évet kaptam, amit jó egészségben és munkával töltöttem, most azonban szembe kell néznem a halállal. A rák már a májam egyharmadát uralja, és bár a terjedését le lehet lassítani, a ráknak ez a fajtája megállíthatatlan.

Most már csak rajtam áll, hogyan töltöm el a hátralévő hónapokat. A lehető legszínesebb, legátéltebb, legtermékenyebb módon kell tehát élnem. Ebben egyik kedvenc filozófusom, David Hume szavai bátorítanak, aki, miután hatvanöt éves korában megtudta, hogy halálos beteg, 1776 áprilisában egyetlen nap leforgása alatt papírra vetette rövid életrajzát, aminek Saját életem címet adta.
„most arra számítok, közel a vég – írja. – Betegségem kevés fájdalommal járt, s ami még különösebb, testem gyengülése ellenére szellemi erőm egy pillanatra sem hanyatlott … Tanulmányaimat a régi hévvel folytatom, s társaságban is ugyanolyan vidám vagyok.”

Szerencsés vagyok, hogy nyolcvanon is túl még élek, és az a tizenöt év, amit Hume hatvanöt esztendején felül jutott nekem, munkával és szeretettel teljes volt. Ez idő alatt öt könyvem jelent meg, és befejeztem az önéletrajzomat is (jócskán vaskosabb, mint Hume pár oldalas írása), több másik könyvem pedig majdnem a végső változatig jutott.
Hume így folytatja: „Szelíd természetű ember voltam, önmagán uralkodni képes, nyílt, barátságos és víg kedélyű lény, aki ragaszkodó, békés hajlamú és minden szenvedélyében mérsékletes.”
De itt véget is ér a hasonlóság köztem és Hume között. Mert bár jómagam is sok szeretetteljes baráti és egyéb kapcsolatot ápolhatta életem során, és nem voltak igazán komoly ellenségeim, azt nem mondhatom (és senki sem mondhatja, aki valamelyest ismer), hogy szelíd természetű lennék. Éppen ellenkezőleg: lobbanékony természetem van, végletesen tudok lelkesedni, és ha a szenvedélyemről van szó, nem ismerek mértéket.
Mégis, Hume esszéjének egy mondata számomra különösen igaznak tűnik: „Ember szinte alig lehet távolabb az élettől, mint amilyen távol most én vagyok.”

Az elmúlt pár napban úgy voltam képes visszatekinteni az életemre, mintha valami magaslatról néznék le egy tájra, és sokkal mélyebb értelmet nyertek a kapcsolódási pontok az egyes részek között. Ez nem azt jelenti, hogy bevégeztem. Éppen ellenkezőleg, talán sohasem éltem meg ilyen intenzíven, remélve és akarva, hogy elég időm lesz rá, hogy a barátságaimat elmélyítsem, hogy minden szerettemtől elbúcsúzhassak, hogy írhassak és utazhassak, ahogy erőm engedi, hogy még jobban megérthessem és átláthassam a dolgokat köröttem.
Ehhez vakmerőségre, tiszta és egyenes beszédre lesz szükség, rendeznem kell a dolgaimat a világgal. De lesz még idő nevetésre (és talán egy kis csacskaságra) is.

Hirtelen minden cél világos és egyértelmű. Nincs idő semmi lényegtelenre. Magamra, a munkámra és a barátaimra kell koncentrálnom. Nem kell többé óránként a híreket figyelnem. Nem kell a politikusok ígéreteivel vagy a globális felmelegedéssel törődnöm.
Nem közömbösségről van szó, inkább távolságtartásról: ugyanolyan mélyen érint a közel-keleti helyzet, a globális felmelegedés vagy a növekvő társadalmi egyenlőtlenség, mint eddig – de én már semmit sem tehetek, orvoslásuk a jövőre vár. Mindig örömmel tölt el, amikor tehetséges fiatalokkal találkozom – például azzal, aki a biopsziát végezte, és kimutatta az áttéteimet. Úgy érzem, a jövő jó kezekben van.

Az elmúlt tíz-egynéhány évben sokan mentek el szeretteim közül. Az én generációm már távozóban van, és minden egyes halál olyan érzés volt, mintha belőlem szakítottak volna ki egy darabot. Amikor elmegyünk, senki nem lesz megint ugyanolyan, mint valaki más volt. Amikor valaki meghal, nem pótolható. Olyan űrt hagy maga után, ami nem betölthető, hiszen minden emberi teremtmény közös sorsa – genetikai és biológiai rendeltetése – hogy egyedülálló legyen, hogy a saját útját járja, a saját életét élje és a saját halálát halja.

Nem áltatok senkit: félek. De a legerősebb érzés bennem mégis a hála. Szerettem és szerettek, rengeteget kaptam és cserébe valamennyit adtam is, olvastam, utaztam, gondolkoztam és írtam. Társalogtam a világgal, abban a különleges diskurzusban, ami olvasók és írók között alakul ki.
És mindenekelőtt érző lény voltam, gondolkodó állat ezen a gyönyörű bolygón, és ez már önmagában is kivételes kegy és csodálatos kaland volt.

In: Oliver Sacks: Hála. Park Könyvkiadó, 2017

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Schein Gábor: Üdvözlet a kontinens belsejéből

Versek, üzenetek az onkológia világából. Köszönet érte.

Lövészárok

Mikor új beteg lép a kórterembe,
mindenki látja rajta, hol tart.
A kezdőknek még van hajuk
és szemöldökük. Rémültek. Nem értik,
miért juttatta őket ide a sors.
Aki másodszor, vagy harmadszor jön,
teljesen kopaszon, úgy rakja ki
a papucsát, a fogmosó poharát,
mintha hosszú utazásból tért volna
végre haza. Bízik vagy sem, elvégzi
a dolgát. Nem csinál ügyet a hányásból.
Abból sem, ha rossz leletet kap.
Aki több hónapja van itt, és átmeneti
javulás után romlanak eredményei,
növekszik a daganat a gyomrában,
vagy új tumort találtak a homloka mögött,
megmutatja, hol van, annak már
nincs ereje se félelemre, se bizakodásra.
Arra sem, hogy külön figyelmet követeljen
magának. A nővérek úgy bánnak vele,
ahogy egy régi és szeretett, de már
selejtezésre váró bútordarabbal szokás.
Ő kapja utoljára az infúziót, és nem
kérdezik meg, volt e széklete.

Külön test mindegyik. De mint
gémberedett lábú katonák a sáros
lövészárokban, egybetartoznak.

Kavics

Nektek, akik eljöttetek hozzám,
odaültetek az ágyam mellé,
vagy sétáltatok velem a kórház kertjében,
amíg el nem fáradtam, és szemetekben
óvatos félelemmel azt mondtátok,
legyek erős, szükség van rám,
és nektek, akiket elnémított a hír,
de gondoltatok rám,
a barátotokra,
és neked, Uram, akihez viszont én nem
tudtam régen szólni, szem elől
veszítettem menekülésed helyszíneit,
nektek mind tudnotok kell,
hogy a napok és az éjszakák sora,
melyet különféle kórtermekben
a lélegzet görcsei közt,
fájdalmakkal, kimerülten, összetörve,
a halál közelében töltöttem,
szép volt, szép volt, szép volt:
mintha egy elfelejtett templom
falához tapasztottam volna magam,
és fájdalmakkal, kimerülten, összetörve
elmerültem a láng nélküli fényben,
de ne kérdezzétek, mi volt ott,
semmi, amit most megmutathatnék nektek,
semmi, ami többet ér egy kavicsnál,
melyet egy tóba dobtok,
csak azt tudom, hogy miután fölkeltem,
és lassan visszatért az erőm,
hogy járjak a napok zajában,
még sokáig visszakívántam a betegséget,
féltem, hogy elveszítem ajándékait,
körülhatárolhatatlan hiány maradt utána.

In: Schein Gábor Üdvözlet a kontinens belsejéből. Jelenkor, 2017

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Rákbeteg a családban – foglalkoztatottsági és anyagi nehézségek a családban

Segítségért kiáltanának a daganatos betegséggel küzdő, eleve nehezebb anyagi körülmények között élő emberek családtagjai itthon is, ha valóban lenne kinek.

Legújabban kanadai kutatók (Journal of Health Economics) foglalkoznak azzal, hogy milyen mértékben változik a jövedelem akkor, ha valaki komoly beteg lesz a családból. Kimondják: olyan esetekben, amikor egy családtag rákbetegség diagnózisával, kezelésével kell, hogy szembenézzen, ez egész családra anyagi problémák is várnak. Aktuálisan és távlatilag. Hiszen a beteg családtag általában nem tudja folytatni a munkáját, és a gondozó hozzátartozó csökkenti munkaterhelését azért, hogy segíteni tudjon a megküzdésben.

Mint onkológiai területen tapasztalatokkal rendelkező pszichológus, hozzátehetem, hogy a beteg családtag meggyógyulása esetén ragyogó érzés azt tudni, hogy segítséget kapott a beteg, akkor és ott, amikor erre szükség volt. Érzelmileg erősíti a családtagokat az összefogás, koherensebbé teszi a család működését. Ha meghal a rákbeteg, akkor a gyászolók súlyos veszteség érzését enyhíti, hogy mindent megtettek, amit meg lehetett tenni szerettükért, akkor, amikor lehetett. Sajnos ez a kérdés azért nem ilyen egyszerű, hiszen a diagnózis és kezelés miatt kialakuló érzelmi shock, a realitás érzék gyengülése, a tagadás, mint lelki védekezés, a lelki regresszió, stb. mind-mind befolyásolja a betegek és hozzátartozóik döntési képességét. Ezért is fontosak a professzionális és empatikus segítők e területen.

Bővebben: http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0167629616305720
https://www.sciencedaily.com/releases/2017/04/170424110710.htm

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Az elektronikus könyvtárban is olvasható már az Onkopszichológia a gyakorlatban c. tankönyvünk

Örömmel jelentem, hogy könnyen olvasható változatban itt a könyv: http://www.mek.oszk.hu/16600/16625/

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

A daganatos betegségek megelőzési lehetőségei a családban

A Rák ellen az emberért a holnapért társadalmi alapítvány február 1-én Életminőség Szimpóziumot szervezett volna “Komplex egészségfejlesztési program a daganat ellen, az egészségért!” címmel. Pár napja kaptam az értesítést, hogy technikai okok miatt a rendezvény elmarad, amit nagyon sajnálok. Értékes program lett volna. Közzé teszem a tervezett előadásom absztraktját:

A daganatos betegségek megelőzési lehetőségei a családban
dr. Riskó Ágnes klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, Országos Onkológiai Intézet

A rákbetegség hazánkban már népbetegség. Az onkológiai statisztikáink mindkét nemben és szinte minden betegség-lokalizációban Európa legrosszabb értékeit mutatják. A rákhalálozási adataink is drámaiak.
A betegségek megelőzése jelentős szempont már a fogantatás előtt, a várandóssági időszakban, a születés után, az egész emberi élet folyamán, a halál bekövetkeztéig.

A primer onkológiai prevenció fő célja a rákbetegségek kialakulásának komplex megelőzése. A prevencióban szerepet játszó pszichoszociális rizikó faktorok meghatározása, hatásainak azonosítása és uralása fontos és ígéretes célkitűzés. A főbb pszichoszociális rizikó tényezők: kockáztató életmód, az ún. rizikó magatartások, valamint a szükséges együttműködés buktatói a megelőzés folyamatában.

Az onkológiai megbetegedések megelőzésének főbb pszichoszociális nehézségei:
• A jólét és az egészség elérésének terén kialakult, rögzülő társadalmi egyenlőtlenségek bizonyítottan szerepet játszanak a daganatos betegségek keletkezésének gyakoriságában, emelkedésében, a vizsgálatokhoz, kezelésekhez, kontrollokhoz jutásban és a szükséges együttműködésben.
• A fokozottan veszélyeztettekre jellemző a szegénység, a toxikus/kedvezőtlen/traumatizáló környezeti, társadalmi/családi helyzet (pl. korai szeparáció a szülőktől, szenvedélybetegségek jelenléte, bármely abúzus elszenvedése), koragyermekkortól kezdve az alapvető egészségügyi és lélektani ismeretekkel kapcsolatos tájékozatlanság, az iskolázatlanság, a kisebbséghez tartozás, és a nyelv-használati, nyelvismereti nehézségek.

Új szemléletre, ennek alapján kibővített gyakorlatra van szükség az elsődleges megelőzés pszichoszociális területén!
Fő Jellemzői: testi-lelki, kapcsolati egészségtudatosság, pszichoszociális éberség. A pszichoszociális szemponttal kibővített új megelőzési gyakorlat főbb jellemzői: pszichiátriai/pszichológiai tünetek tudatos megelőzése, főként a terjedő szenvedélybetegségek megelőzése, korai diagnosztizálása és kezelése, a rák kockázat-csökkentési módjainak közismertté tevése, ezirányú aktivitásra szólítás a családi életben és azon túl.

Miért nem sikeresebb a rákbetegségek prevenciója napjainkban? Az onkológiai prevenció kiegészítése pszichoszociális tényezőkkel és gyakorlattal drámai, kedvező változásokat hozhat:

1. Tegyük mindenki esetében, mindenhol divattá az egészséges (de nem hipernormális) életmódot!
2. Tegyük ismertté mindenki számára az új prevenciós szemléletünket és segítsük beilleszteni a gyakorlatba: kapcsoljuk össze az onkológiai és pszichoszociális szempontú és tartalmú megelőzést, különös tekintettel az anyák, a szülők korai lehetőségeire az egészséges életmód komplex átadásában, oktatásában. Vezessük be az ún. „rizikóról szóló kommunikáció” fogalmát, tartalmát és gyakorlatát a teljes lakosság prevenciójának megvalósításaa érdekében!

Rákmegelőzési lehetőségek a családban

• A rákbetegségek hatékony, hosszú távú megelőzése már csecsemőkorban kezdődik: figyelem adás, a nemverbális és verbális kommunikáció folyamatos fejlesztése, különös tekintettel a reflektív anya/apa kapcsolatra és az “elég jó” korai kötődés lehetőségének megadására, a tisztálkodási/étkezési szokások megtanítására, a normális testsúly fenntartására, a teljes értelmi, érzelmi és kapcsolati élet fejlesztésére, a lelki problémák/tünetek, kockáztató magatartás megelőzésére, felismerésére, felelősségteljes kezelésére.
• A szülők és más hozzátartozók a mentalizációs folyamatok, és az általános tudás első forrásai, az egészségtudatos gondolkodás és a kívánt életmód elsajátításának bázisai, etalonjai és motivátorai.

Ne várjunk a tudatos cselekvéssel egy napot sem. Bármely szakaszában is tartunk életünknek, a változtatásokat érdemes elkezdenünk!

http://cancer-code-europe.iarc.fr/index.php/hu/12-mod

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Miért fontos beszélnünk a rákbetegségek megelőzési lehetőségeiről a mindennapi életünkben?

Közzéteszem azt a rövid előadásomat, amit egy dunántúli faluban tartottam a nyáron. Szemlélteti a hazai egészség megtartása iránti tudattalan attitűdöt, hogy a gondosan előkészített, (önkormányzat tagjai, óvoda, iskola pedagógusai, háziorvos, szülők közössége már előzetesen tudott róla) intenzíven meghirdetett előadásra a szervezőkön kívül egy érdeklődő jelent meg. Az érdeklődő édesanya számos kérdést is feltett, tehát ő jelen volt. De hol voltak a többiek? Nem kell hangsúlyoznom, hogy büntetéssel, ijesztgetéssel semmire sem fogunk jutni a betegségek prevenciója terén. Alulról építkező, az anyákat, a szülőket, nagyszülőket egyenrangú partnernek tekintő csapat kiépítése elkerülhetetlen. Ehhez alázatra, szívós munkára van szükségünk. Kezdjük el az igazi, tartós eredményez vezető prevenciót! Ime az előadás vázlata:

Miért fontos beszélnünk a rákbetegségek megelőzési lehetőségeiről a mindennapi életünkben?

• Mert a rosszindulatú daganatos betegségek nagyon gyakoriak a világon, még inkább Magyarországon (vastag-, végbélrák, tüdőrák „dobogós”)
• Mert az időben történő szűréssel, az esetleges diagnózis megállapításával és a mielőbbi korszerű kezelések alkalmazásával a rák ma már nem halálos kór. Sőt, egyre több ember hosszú időn keresztül, akár élete természetes végéig együtt élhet e betegséggel.
• A rákos esetek fele megelőzhető lenne egészséges életmóddal és bizonyos fertőzések megelőzésével (a Helicobacter baktérium gyomorrákot, a Hepatitis B és C virusok a májrák, a HPV a méhnyakrák kockázatát növeli)

Kedveljük meg az egészséges életmódot!

1. Ne szokjunk rá, vagy hagyjuk el a dohányzás bármilyen formáját
2. Csökkentsük az alkoholfogyasztást elfogadható mértékűre
3. Táplálkozzunk egészségesen, érjük el az egészséges testsúlyunkat
4. Az anyák a szoptatással csökkenthetik a rák kockázatát. A korai táplálási, gondozási helyzetben alakul ki az emberi kapcsolatok és kommunikáció alapja
5. Mozogjunk rendszeresen, napi 1 órát, a mozgás segít a krónikus stresszállapot megelőzésében/enyhítésében is, ami a hormonháztartáson keresztül gyengíti az immunrendszer funkcióit
6. Óvakodjunk a túlzott napozástól, a rákkeltő anyagoktól a környezetünkben
7. Gondoskodjunk a gyermekek részvételéről az oltási programokban (Hepatitis B, HPV)
8. Menjünk el a szervezett szűrővizsgálatokra (vastagbélrák, emlőrák, méhnyakrák)

Rákmegelőzési lehetőségek a családban

• A felnőttek a tudás forrásai és a tudatos életmód bázisai, egy életre bevésődő mintái
• A szülők, nagyszülők, majd a pedagógusok, egészségügyi szakemberek az egészségmegőrző és környezetbarát magatartás mintái, motiválói és mesterei
• A rákbetegségek megelőzése már a magzati korban is lehetséges, nyilvánvalóan a csecsemőkorban kezdődik: tisztálkodási szokások, normális testsúly, érzelmi élet fejlesztése, kommunikáció kibontakoztatása.alapvető test- testműködés – biológiai ismeretek elsajátítása, lelki problémák/tünetek, egészséget kockáztató magatartás megelőzése, felismerése, kezelése
• Egészségesen élni sok örömmel is jár!

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Rákbetegségek megelőzési lehetőségei a családban – induljunk Charles Handy gondolataival

Egy új sorozatot kezdek az onkopszichológiai oldalaimon (itt és a FB-on), mert segíteni szeretnék embertársaimnak abban, hogy a nemzetközi, és saját onkológiai és pszichoterápiás klinikai tapasztalataim alapján mit tehetünk a családjainkban a rákbetegségek megelőzéséért. Ha szemléletünket sikerül bővíteni új szempontokkal, akkor az évi újbetegek száma – ami 2014-es adatok alapján Magyarországon 90 ezer „eset” fölött van – akár 35-40%-al is csökkenthető lesz. Ne feledjük a Talmud tanítását: „Aki megment egy életet, egész világot ment meg.”

Miért a családban van a legtermészetesebb erő a rákbetegségek megelőzésének komplex nehézségeit illetően? Charles Handy A második görbe c. könyvében találtam bevilágító gondolatokat témánk szempontjából (13. A jövő iskolái. 164-170.o.)
„A tanulásra nem mindig vagy a legtöbb esetben nem az osztályteremben kerül sor. ….. Valamilyen szinten mindannyiunkban benne lakozik a tanár. …. A jezsuitáknak igazuk van, amikor azt hangoztatják, a születés utáni első hét év meghatározó életünk mintázatainak kialakulásában. A család kell, hogy legyen az első iskolánk. A kíváncsiság benne éri el a tetőpontját, és ez az a hely, ahol a kényszer nélküli tanulás napi szinten zajlik. ….A jellem is a családban alakul ki. A fiatalok ott tanulják meg – vagy kellene megtanulniuk – hogyan kell másokkal együttműködni, felelősséget vállalni, gyakorolni az önuralmat, és felismerni mások szükségleteit. …… hogy megtaláljuk a módját segíteni a szülőknek abban, hogy – az élet első iskolájának vezetőiként – teljesíteni tudják a feladatukat.”

Nemsokára jönnek a gyakorlati szempontok, cselekvési lehetőségek.

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail