Dr. Székács Schönberger István életrajza

Dr. Székács Schönberger István 2007-ben lenne 100 esztendős. A centenárium alkalmából szeretnék megemlékezni róla ezen a honlapon, hiszen az onkopszichológia úttörői közé is sorolhatjuk. Ugyanis számos tanítványát segítette abban, hogy rosszindulatú daganatos betegséggel küzdő páciensekkel is tudjanak foglalkozni. Számomra különösen fontos a vele való kapcsolat, mert nála történt személyi analízisem, és az Országos Onkológiai Intézetben elkezdett pszichoterápiás tevékenységem szupervíziója további kilenc éven át. Enélkül nem tudtam volna folyamatosan dolgozni az onkológiai betegekkel, hozzátartozóikkal, és nem tudtam volna elmélyülten együttműködni onkológus kollégáimmal.

SZÉKÁCS SCHÖNBERGER ISTVÁN
(1907 – 1999)
Budapesten született, értelmiségi családban, 1907-ben. 1932-ben szerzett a budapesti orvosegyetemen orvosdoktori oklevelet. 1932–33-ban fizika és kémia tanulmányokat folytatott a budapesti egyetem bölcsészkarán. 1927–1935 között az orvosegyetem Élet- és Kórvegytani Intézetében tudományos kutatómunkát végzett Hári Pál professzor vezetése alatt.                                                                                                                                           Elsősorban Lévy Lajosnak köszönhetően került kapcsolatba a pszichoanalízissel. 1932–1938 között Róheim Gézánál történt meg pszichoanalitikusi kiképzése. Kovács Vilma szemináriumainak állandó résztvevje volt, olyan társakkal, mint Bálint Alice, Bálint Mihály, Bak Róbert, Pfeiffer Zsigmond, Petõ András. 1939-ben a Magyarországi Pszichoanalitikus Egyesület székfoglaló előadása alapján tagjává választotta, 1946-ban kiképző analitikusi státuszt nyert.                                                                                                                                  1950–53 között az MTA Biokémiai Intézetének osztályvezetője. 1953-ban az Országos Közegészségügyi Intézet Vírusosztályának főmunkatársaként megbízzák az intézet biokémiai és izotóp osztályának megszervezésével, melynek 1970-es nyugdíjaztatásáig vezetője volt.                                                                                                                                      Ettől kezdve mindvégig igen intenzíven a klinikumban dolgozó orvosok és pszichológusok pszichoanalitikussá való kiképzését végzi, valamint terápiás gyakorlatot folytat. 1983-ban a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület tagjává választotta, és elismerte kiképző pszichoanalitikusi státusát. Elmélyülten foglalkozott a természettudományok és a pszichoanalízis kapcsolatával, a kreativitás analitikus elemzésével.
Életének utolsó, 25 éves szakaszában köré csoportosulnak orvos és pszichológus, valamint pedagógus, művészettörténész tanítványai, akiknek átadta tárgykapcsolati szemléletét. A magyarországi analitikus onkopszichológusok első szupervízoraként is számontartják. Első feleségével, Dénes Annával közös tudományos érdeklődésük volt, második felesége is szellemi társa volt, a Budapesten élő Cathy Michel szobrászművésznő.
Világpolgár volt, négy nyelven olvasott és beszélt. Fő érdeklődési területei: matematika, biokémia, történelem, és zene.

Szinte élete utolsó percéig dolgozott, aktív szellemi életet élt, kapcsolatot tartott tanítványaival. Elszánt, tehetséges ember volt. Szellemiségével, humánumával itt van közöttünk.
Riskó Ágnes
Főbb művei
* A dream of Descartes. Int. J. Psychoanal. 20:43-57, 1939
* A clinical contribution to the nightmare syndrome. Psychoanal. Rev. 33: 44-70, 1946
* Én-rendellenességek háború idején. British J. Med. Psych. XXI., 4, 1948
* Róheim Géza, a pszichoanalitikus. In: Róheim G.: Primitiv kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata, Gondolat, Budapest, 1984
* Átlátszóság, kreativitás és értelmezés. In: Internat. Rev. Of Psycho-Analysis, 14, 1987
* Pszichoanalízis és természettudomány (Párbeszéd Könyvek, Budapest, 1991)

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.