Csaba sikeres küzdelme (NHL)

Magamról

1978-ban születtem Mosonmagyaróváron. Az átlagos fiatalok életét éltem. Tanulmányaim után értékesítőként, majd vámügyintézőként dolgoztam, illetve dolgozok egy multi cégnél. Mindig egészségesen éltem, ez talán annak is köszönhető, hogy világéletemben rendszeresen sportoltam. Kedvenceim: a futás, úszás, és a konditermi edzések. Az étkezésre is figyeltem, próbáltam minoségi táplálékokat magamhoz venni, és kerültem minden mesterséges kiegészítőt. Nem dohányoztam és alkoholt is ritkán ittam. MÉGIS utolért a baj. 2000 novemberében kezdődött:

A kezdet

Egyik napról a másikra zuhanyzás közben figyeltem fel az ágyékom jobb oldalán lévo csomóra. Nem törodtem vele, hiszen már máskor is, ha megfáztam megduzzadtak a nyirokmirigyeim. Akkor viszont makkegészséges voltam, és a csomó nem fájt, csak ott volt, és lassan növekedett. Édesanyám unszolására mentem el eloször a háziorvoshoz, aki annyival intézte el a dolgot, hogy minden férfinak vannak mirigyei az ágyékában. Viccesen megjegyezte, hogy biztos kevés a szex, azért van. Én ezen nem tudtam nevetni, hanem addig unszoltam, amíg írt egy beutalót a hematológiára.

A kivizsgálás elkezdodik
Számomra ismerős főorvos asszonyhoz kerültem, aki egyszer már kikezelt egy súlyos vírusfertőzésbol un. mononucleosisból (ennek a későbbiekben jelentősége lesz). Laborvizsgálatok, mellkas röntgen, és ultrahang vizsgálatok követték egymást. Minden eredmény negatív volt. Az UH vizsgálat egy 28×53 mm-es nyirokcsomót írt le, egyéb eltérés; gondolok itt a máj és lép megnagyobbodásra még nem volt. Ez 2001 januárjában történt, ugyanekkor előjegyeztek un. aspirációs citologiára a megyei kórházba. Ez azt jelenteti, hogy egy elég vastag tűvel a nyirokcsomóból mintát vesznek. Eléggé fájdalmas vizsgálat, semmi érzéstelenítés, ki kell bírni. Az eredményre kb. 1 hetet kellett várnom. Ekkor már nagyon ideges és feszült voltam, családtagjaim úgyszintén, pedig még azt sem tudtuk, hogy van e baj egyáltalán.

Beindul a mókuskerék

Január végén megküldték a citológia eredményét, ami a következő volt: ML (malignus lymphoma) alapos gyanúja, szövettani tisztázás szükséges. Ekkor már éreztem, hogy nagy a baj, ideges lettem és nagyon féltem. Bevallom, az öngyilkosság gondolatával is sokat foglalkoztam. Nem tudtam elfogadni, hogy a saját testem fordult ellenem! Az orvosok se nyugtattak meg, annyit mondtak ezt tovább kell vizsgálni. Szörnyű időszak következett, a tehetetlenség ideje, itt kezdtem azt érezni, hogy teljesen kicsúszik a lábam alól a talaj. Elküldtek egy teljes urológiai kivizsgálásra is, ekkor tudtam meg milyen is egy prosztatavizsgálat, és a here-ultrahang. Itt szerencsére minden rendben volt.

CT vizsgálat következett februárban: a mellkasi CT negatív lett, de a hasi CT azt állapította meg, hogy a májam és a lépem megnagyobbodott. Januárban az ultrahang még ilyet nem mutatott ki. Kezelőorvosom a nyirokcsomó kivételét kezdeményezte, csak így lehet megállapítani a pontos diagnózist. Megkaptam a beutalómat a sebészetre sürgősséggel.


A műtét

Ekkor még bizakodtam, hogy talán azzal lezáródik minden, hogy kiveszik azt a nyirokcsomót, és majd kiderül, hogy nem is olyan komoly a baj. Előkészítés után, altatásban megműtöttek. Nem emlékeztem semmire, a sok nyugtató és az altatás teljesen kiütött. Később az operáló orvos elmondta, hogy egy nagy diónyi és kisebb cseresznye nagyságú mirigyeket távolított el, amiket el is küldtek Pestre és Pécsre a patológiai intézetbe. A sebem szépen gyógyult, a nővérek kedvesek voltak velem, mivel mindig is nagy dumás, meg nőcsábász hírében álltam, nagyon jó volt a viszonyom velük. Az állandó jegelés hatására a seb nem gyulladt be, és csövet is kivették belőle, ami az esetleges váladék elvezetésére szolgált. A varratok még bent maradtak, de hazaengedtek, egy hét múlva kellett jelentkeznem varratszedésre. Otthon másra se bírtam gondolni csak a szövettani eredmény jöjjön már meg. A bizonytalanság volt a legszörnyűbb, tehetetlen és dühös voltam a sorsomra, sajnos mérgemet a családtagjaimon töltöttem néha ki. Ezt senki ne tegye, mert ok is legalább annyira szenvedtek, mint én. Aztán egy nap jól kisírtam magam, és az nagyon jót tett. Nem szabad visszafojtani a sírást ilyenkor, és ki kell beszélni mindent magunkból, ez nagyon fontos!


A diagnózis

A varratszedés után tudtam meg, hogy a főorvos asszony beszélni szeretne velem a továbbiakról. Remegő gyomorral mentünk át a hematológiára, ahol megtudtam, hogy non-Hodgkin malignus lymphoma a bajaim oka. Felvilágosítottak a betegség természetéről, a lehetséges kezelési módokról. Ekkor került szóba, hogy hol is kezdődjön a kezelés, mert a helyi kórházban a feltételek nincsenek meg. A budapesti László kórház mellett döntöttünk. Pár nap múlva már vonatoztunk is Pest felé, felpakolva, hiszen tudtam, hogy az első időkben biztos hosszabb ideig benn kell maradnom. Az utazás elbúcsúztam a barátaimtól, munkahelyemen is beszámoltam arról, hogy mi is van velem. Nagyon rendesek voltak velem, mondták, hogy ha szükséges a kezeléseimhez anyagi támogatást is nyújtanak. Néhány tízezer márkán nem fog múlni a maga egészsége! – mondta a főnök, ez nagyon jól esett. Mindenki a támogatásáról biztosított, ekkor már jobban éreztem magam lelkileg. Mindenáron meg akartam gyógyulni. Az is szörnyű volt, hogy nem volt semmi egyéb tünet, hanem csak a szövettanból látszott, hogy a súlyos kór bennem van, ezt is nehéz volt elfogadnom. Ezt az állapotot, mikor még egyéb fizikai tünet nincs, hívják I/a stádiumnak. Egyes betegeknél már ilyenkor jelentkezik az éjszakai izzadás, az állandó viszketés, láz, levertség, stb. Valakinél meg csak akkor derül ki a baj, amikor már a daganat valami szervet, vagy eret elnyom. Nekem ebben szerencsém volt, mert az ágyékomban kezdődött el. Tehát idejében vettem észre.


A László Kórház

Megérkeztünk a Lászlóba, hatalmas épületegyüttes közepén egy 4 emeletes épület a hematológia. Itt végzik a csontvelő átültetéseket is, és a tévében is ezt az épületet szokták mutatni. Megismerkedtem a kezelőorvosommal, aki nagyon lelkiismeretesen felvilágosított mindenrol. Elmondta, hogy milyen vizsgálatok várnak még rám, hogy hogyan fognak zajlani stb. Újra vért vettek, és én, aki irtóztam a tuszúrástól, egészen kezdtem már megszokni. Legjobban a csontvelővételtől féltem. Ezt vagy a szegycsontból, vagy a csípőlapátból veszik. Nekem csípőcsontomból vettek. Úgy történik, hogy egy kis bemetszést ejtenek a csont felett, és egy fúrószerű üreges tűvel belefúrnak a csontba egészen a csontvelőig, amiből egy fecskendővel kiszippantanak egy kicsit, plusz még a fúrás során keletkezett csonthengert is megvizsgálják. Kellemetlen beavatkozás, de azért ki lehet bírni. Utána jegelni kell a helyét, különben nagyon fáj, és lehetőleg nyugton kell maradni, nem mászkálni, meg ilyesmi. Ez a vizsgálat azonban sok mindent elárul. A kivizsgálás nálam kb. egy hétig tartott, míg megszületett az az eredmény, hogy milyen kezelést is fogok kapni. Ajánlották, hogy végeznek spermafagyasztást, ez az ilyen betegeknek ingyen van, mert a kemoterápia hatására károsodhatnak a hímivarsejtek. Bár ez a károsodás nem maradandó, de biztos, ami biztos alapon mindenkinek ajánlott! Sperma fagyasztásra a Semmelweis Egyetemi Klinikára kellett mennem, ott nagyon kedvesek voltak, bár égtem a szokatlan helyzet miatt. Két mintát is lefagyasztottak, így az utódlásom már biztosítva volt, most a gyógyulás következik, azaz a kezelés.


A kezelés

A kezelés un. protokollok szerint zajlik, egyénre szabott választják ki a megfelelőt, és egy bizonyos időközönként kell kezelésekre járni. Engem CHOP protokoll szerint kezeltek. Ilyenkor a többféle citosztatikumból álló koktélt infúzió formájában juttatják a szervezetbe. Ezek sejtmérgek, amik a gyorsan osztódó rákos sejteket hivatottak elpusztítani. Sajnos az egészséges sejtek is pusztulnak, ezért van a hajhullás, a rossz közérzet, gyengeség, romlik a vérkép stb. Erre előre fel kell készülni lelkiekben. Én pl. előre levágtam a hajam nullásgéppel, nem kell megvárni, amíg magától kihullik, mert az csak rosszabb. Meg kell jegyeznem, hogy itt is nagyon kedves volt mindenki. Az infúzió sokáig tartott, van, akinek egy napig is eltart, nekem kb. 3 óra alatt folyt le. Először beadták a hányingercsökkentőt, utána következtek a különböző színű löttyök infúzióban szép sorjában. Mellé pedig egy marék szteroid tabletta, az is része a kezelésnek, valamiféle immunválaszt váltanak ki vele. A kezelés alatt különösebben nem voltam még rosszul, csak egyre gyengébbnek éreztem magam. Utána haza is mehettem. Autóztunk hazáig 160 km-t, az úton már kezdtem nagyon rosszul lenni. Sokszor hánytam, azt hittem, hogy belepusztulok. Ez kb. 2 napig tartott utána, kezdtem jobban lenni. A szteroidokat szedni kellett még 5 napig, az is egy kínszenvedés volt, mert mindig ki akart jönni belőlem, amint lenyeltem. A végén rájöttem, ha lekvárba bele rakom, akkor könnyebben le tudom nyelni, utána már így vettem be a napi 20!! szem tablettát! Abbahagyni, vagy kihagyni nem volt szabad! Az első kezelés után 10 nappal kezdett hullani a hajam, és szőröm mindenhonnan, olyan csupasz lettem, mint egy kisgyerek. El kell fogadni, mást nem lehet tenni. Borotválkozni se kellett többet.

3 hetente kellett kezelésre menni, ennyi idő kell a szervezetnek, hogy kiheverje a kemoterápia okozta sokkot. Ez alatt máj és vesevédő gyógyteákat fogyasztottam és szedtem a Béres cseppet, hogy hamarabb regenerálódjak. Nagyon fontos volt, hogy ne hagyjam el magam, egész nap horgásztam és a barátaimmal voltam, próbáltam nem emészteni magam a bajom miatt. Jó lett volna egy olyan emberrel beszélni, aki mindezen már túl van, de ilyen nem volt sajnos. 6 kezelést kaptam, a vége felé már bizony egyre gyengébb lettem, de kitartottam. A kezelés időtartama alatt kb. 10 kilót fogytam, de amúgy jól voltam. Megtanultam, hogy kezelésre nem megyünk teli gyomorral, mert csak úgyis kihányom, és a kedvenc ételeket is mellőzzem, mert csak megutálom őket. A legjobb gyógymód a kezelés után a sok alvás, szinte egész nap szunyókáltam, és nagyon jót tett. Folyadékot rengeteget kell inni, a hányás végett is, meg azért is, hogy jobban kitisztuljon a szervezetből a sok sejtméreg. Gyógyteákat folyamatosan ittam, de a különböző csodaszereket kínáló ismerős és ismeretlen egyéneket visszautasítottam, mert nagyon sokan ebből anyagi hasznot remélnek.


Kontroll

Fél év alatt telt le a kezelés, utána kontroll vizsgálatok zajlottak 3 havonta kellett visszamennem, de már nem Pestre, hanem a beküldő helyi kórház hematológiájára. Azóta már csak félévente kell mennem, és minden rendben van. 3 éve ismét dolgozok, és minden ugyanúgy zajlik, mint annak előtte. Évente kétszer mindig tartok egy hosszabb gyógyteakúrát, nagyon jó hatása van. Sportot is rendszeresen csinálom újra, bár sokkal lazábban. Ugyanúgy élek, mint bárki más. Munkahelyemen is örömmel fogadtak újra. A hajam az utolsó kezelés után kb. 3 hónappal kezdett újra nőni, az is a régi már. Egy a lényeg akarni kell meggyógyulni!

 

E-mail: ctubaster@gmail.com  (2013. június 8.)

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.